Az, hogy az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara nem ad ki közleményeket az egyes harcoló területek helyzetéről – bár eddig is korlátozottan és pontatlanul tette –, lehetetlenné teszi, hogy teljes képet kapjunk a háború menetéről és a harcoló felek által elfoglalt pozíciókról. A helyi információk esetlegesek, és a nem a közvetlen környékre vonatkozó hírek gyakran nem felelnek meg a valóságnak. A dél-ukrajnai atomerőműhöz közeledő agresszor csapatokat is a helyzet miatt nyugtalankodó amerikaiak jelentették. Ha az ukrán tájékoztatási politikában nem történik változás, akkor a következő napokban a harcok menetéről szóló dezinformáció növekedésére számíthatunk. Az információnyújtás beszüntetéséről szóló döntés legvalószínűbb oka az a nehéz helyzet, amelyben az ukrán hadsereg van, ahogyan arról Reznyikov miniszter március 4-én beszámolt, és ami a mai üzenetében is tükröződik.

Az orosz hadsereg akciói arra utalnak, hogy elhúzódó harcokra készül, különösen a Kijev környéki térségben. Ezt bizonyítja a korábban megfigyelt táborok és tábori raktárak építése, most pedig a műszaki infrastruktúra bővítése és a csővezeték-hálózat fejlesztése. Bár nem erősítették meg, hogy az orosz fegyveres erők újabb alegységei tartanának Ukrajna határai felé (a február 24. előtt előkészített második haderőhullám lassan a hadműveleti területre érkezik), feltételezhető, hogy a háború elhúzódása esetén a jelenlegi egységeket az elszenvedett veszteségek és kimerültségük miatt újakkal váltják fel.

Egyre valószínűbb, hogy Oroszország energiaválság előidézésével próbálja majd meg behódolásra kényszeríteni Ukrajnát. Az orosz hadsereg következetesen törekszik a főbb energetikai létesítmények (atomerőművek és vízerőművek) elfoglalására, és ez a feladat most már operatív prioritás. Az atomerőművek elfoglalását úgy is kell tekinteni, mint a Nyugatra gyakorolt nyomás részét, hogy a nukleáris katasztrófa fenyegetése miatt hagyjon fel Ukrajna politikai, gazdasági és katonai támogatásával.

Az ostromlott és megszállt városokban zajló események alakulása azt mutatja, hogy kudarcot vallanak az orosz tervek a lakosság szimpátiájának megnyerésére és újabb „népköztársaságok” kikiáltására az elfoglalt területeken. Úgy tűnik, hogy Oroszország 2014 óta nem változtatott ukrajnai modus operandi-ján, ezzel is bizonyítva, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az országban gyorsan végbemenő társadalmi változásokat. A lakosság még a megszállt városokban is ellenállást tanúsít a megszállókkal szemben, az együttműködésre kevés példa van, ami Oroszország számára negatív jelenség a hosszú távú megszállási tervei szempontjából.

A hatóságok, köztük Zelenszkij elnök megszólalásaiban egyre többször kritizáljak a nyugatot, amelynek középpontjában az áll, hogy a NATO nem hajlandó lezárni az Ukrajna feletti légteret. A kritika abból fakad, hogy nincs hatékony védelem a légi és rakétacsapásokkal szemben, amelyek növelik az emberélet és az infrastruktúra veszteségeit. Zelenszkij és környezete tehát megpróbálja maximálisan mozgósítani a nyugati közvéleményt annak érdekében, hogy a kormányokat Ukrajna merészebb, elsősorban katonai támogatására befolyásolják.

A tárgyalások tervezett harmadik fordulója egy esetleges tűzszünetről fog szólni. A Kreml álláspontját tekintve nem valószínű, hogy Oroszország felfüggeszti a katonai akciókat, és a tárgyalások középpontjában az oroszok által körülzárt városokból a civilek evakuálásának megszervezése áll majd.

Andrzej Wilk, Piotr Żochowski

(Fordította Mitrovits Miklós)