Geopolitika

Több mint három évtizeddel ezelőtt Oroszország és a környező országok a Szovjetunió részét képezték, míg korábban az Orosz Birodalomhoz tartoztak, vagyis egy országot alkotva a világ egyik domináns szuperhatalma voltak. A Szovjetunió felbomlása után 15 független köztársaság jött létre, Oroszország a szovjet birodalom lakosságának felével maradt, gazdasági teljesítménye éppen csak meghaladja Spanyolországét, amelynek egyharmadnyi lakosa van. Ráadásul Oroszország lakossága folyamatosan fogy, és az elöregedő társadalomban egyre kevesebben lesznek a katonai szolgálatra alkalmas korúak.

A hidegháború alatti rivális katonai tömbök – NATO és Varsói Szerződés – elveszítették stratégiai szerepüket, előbbi terjeszkedni kezdett, utóbbit felszámolták, teljesen új geopolitikai helyzetet teremtve ezáltal. A NATO által ellenőrzött területek határa jóval keletebbre tolódott, ráadásul NATO-ellenőrzésű terület került Kalinyingrád – Oroszország exklávéja – és Oroszország közé, ami komolyan sértette az orosz érdekeket. A volt szovjet tagállamok szintén létrehoztak egy katonai együttműködési szervezetet, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (CSTO), melynek tagja Oroszország mellett Fehéroroszország és Örményország is. Ukrajna jelenleg nem tagja sem a NATO-nak, sem a CSTO-nak, egyfajta semleges zóna volt a két tömb között.

Ha Ukrajna NATO-tag lenne, az új védvonal 2300 kilométeren, nehezen védhető sík területen helyezkedne el, ami csupán 300 kilométerre húzódna Volgográdtól, ami szintén stratégiai fontosságú. Hiszen ha ezt a várost elfoglalnák, elvágnák Oroszország értékes Kaszpi-tengeri kőolaj- és gázkészleteit az ország többi részétől. Így nem véletlen, hogy Oroszország azt szeretné elérni, hogy Ukrajna legalább semleges maradjon.

Oroszország egyébként a világ legnagyobb kiterjedésű országa, valamivel több, mint 17 millió négyzetkilométeres területe a lakható szárazföld egynyolcadát foglalja el, 142 milliós lakossága pedig a Föld lakosságának csupán 1,8 százaléka.

Az energiahordozók kérdése

Oroszország gáz- és olajnagyhatalom, gazdaságának jelentős része ezen alapszik, a GDP harminc százalékát a gáz- és olajkereskedelem adja, a világ legnagyobb gázexportőre és Európa egyetlen olajhatalma. Az Európai Unióba érkező gáz 35 százalékát Oroszország szállítja csővezetékeken keresztül.

A szovjet időkben a gáz Ukrajnán keresztül érkezett Európába. A Szovjetunió felbomlása után azonban közbeékelt államként Ukrajna fontos tényezőjévé vált az európai gázkereskedelemnek. 2005-ig az Európába érkező gázszállítmányok 80 százaléka Ukrajnán keresztül érkezett, ezután azonban több újabb gázvezeték is kiépült, Oroszország tervei szerint 2024-re teljesen ki tudnák hagyni Ukrajnát a gázszállításból.

2012-ben azonban felfedezték, hogy Ukrajna gazdasági övezetén belül, egészen pontosan a Fekete-tenger kontinentális talapzata, kiemelten a Krím félsziget környéke több mint 2 trillió köbméternyi földgázt rejthet. Ráadásul a 2010-es években a technológiai fejlettség elérte azt a szintet, ami lehetővé tette a palagáz és a palaolaj gazdaságos bányászatát, ezzel megnyílt az út Ukrajna előtt is, hogy bányászni kezdjen Donyeck és Harkov környékén, valamint a Kárpátok közelében.

Az anyagi háttér és a technológia azonban hiányzott, ezért Ukrajna világszinten piacvezető cégekkel kezdett tárgyalni, ami ütközött Oroszország gazdasági érdekeivel, hiszen így Ukrajna beléphetett volna az európai energetikai piacra, riválist jelentve az orosz gáz számára. Sőt, ez megkönnyíthette volna Ukrajna európai uniós és NATO-csatlakozását is.

Vezetők és érdekek

2012-ben Ukrajna vezetője az oroszbarát Viktor Janukovics volt, így az ukrajnai palagáz- és palaolajkészletek nem okoztak komoly fenyegetést Moszkva számára. 2014-ben azonban Janukovics megbukott, Moszkva pedig ezt az alkalmat használta ki, hogy benyomuljon Ukrajnába Krím annektálásával. Ezzel ellenőrzése alá vonta Ukrajna tengerpartjainak kétharmadát és a Krím közelében található, potenciálisan bányászható olaj- és gázkészlet nyolcvan százalékát, valamint megszerezte Szevasztopol kikötőjét, mely összeköttetést jelent a Fekete-tenger többi partjával és a Földközi-tengerrel. A Petro Porosenkót legyőző jelenlegi elnök, Volodimir Zelenszkij egyértelmű Nyugat-orientációja miatt az orosz elnök katonai lépésekre szánta el magát. A határ mellé telepített csapatok, valamint a fehérorosz hadgyakorlatban való részvétel erős jel volt Ukrajnának, hogy veszélyben van, ami megrázza az ukrán kormányzatot, a befektetőket és károkat okoz a gazdaságnak, valamint arra készteti Ukrajnát, hogy költsön el még több pénzt saját katonaságára és védelmére ahelyett, hogy a gázkitermelésbe fektetne.

Krím helyzete

A Krím félsziget édesvíz-ellátásának 85 százalékát egy csatornán keresztül a Dnyeperből kapta, melyet még a szovjet időkben építettek: öntözés nélkül a Krím félsziget mezőgazdasági területei alkalmatlanok az intenzív művelésre. 2014-ben, amikor az oroszok elfoglalták Krímet, Ukrajna elzárta a csatornát, ami hatalmas nehézségeket és szárazságot okozott a félszigeten. Ráadásul a klímaváltozás következtében az elmúlt években kevés csapadék is esett, így a félsziget ivóvízellátása is kritikussá vált.

Közben Oroszország közel négymilliárd dollárért hidat épített a Kercsi-szorosban a szárazföld és Krím közé, a vízszállítás azonban továbbra is bonyolult, Kijev pedig nem fogja megnyitni a csatornát.

Kijev elképzelése, hogy a NATO-hoz csatlakozva, a NATO segítségével később visszaszerezheti Krímet, aktiválva az 5. cikk alkalmazását, ami kötelezi a NATO-szövetségeseket az egységes fellépésre. Ezt a háborút pedig Moszkva nem nyerné meg, és ezt ők is tudják, mutat rá a videó készítője.

Az még nem világos, hogy mi lehet Putyin terve Ukrajnával, összegeznek a videó végén. Célja lehet a krími csatorna újranyitása, Krím stabilizálása és annak garantálása, hogy nem érkezik nyugati kísérlet a visszafoglalására. Továbbá az oroszok célja az is lehet, hogy elfoglalják Ukrajna teljes partvidékét, elzárva a tengertől az országot.