Március 15-én a szabadságról illik szólni. A hazáról, a magyar nemzetről. A bátorságról, lázadásról, áldozatkészségről, egyenlőségről, testvériségről. Hőseinkről. Kossuth Lajosról. Petőfiről. De mindenekelőtt a szabadságról.
Március 15. nemzeti ünnepünk – és a magyar haza, a szabadság mellett idén minden bizonnyal jó szólnunk az ünnepről is. Mert két év kihagyás után végre ismét igazi ünnepként élhetjük meg e napot – korlátozások nélkül, maszk és távolságtartás nélkül, szabadon, együtt!
Három évvel korábban fel sem merült bennünk, hogy bárki is elveheti ezt tőlünk. Hogy a kommunista diktatúra bukása után majd három évtizeddel eljöhet még az idő, amikor nem szabad ünnepelni. Nem azért, mert tiltja Bukarest – hanem azért, mert járványidőben oly sok egyéb mellett a nagy közösségi eseményekről, együttlétekről is le kellett mondanunk. Most, két év kényszerű kihagyás után végre ismét együtt lehetünk. Újra kimehetünk a térre, és úgy ünnepelhetünk, mint korábban: büszkén, örömmel, felszabadultan.
Mert ideje van az ünnepnek – és március 15. igazán szép ünnep nekünk. Jól kialakult hagyomány szerint zajlanak mifelénk a március 15-höz köthető rendezvények: az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékhelyei közül némelyik már a nagy nap előtt benépesül, óvodás, iskolás csoportok virággal, koszorúval kezükben keresik fel az emlékműveket, szobrainkat, kulturális rendezvények, tárlatok, koncertek várják az érdeklődőket, városaink főbb utcáit kokárdák, zászlók díszítik, a megemlékezést cserkészek, hagyományőrző lovas huszárok felvonulása vezeti fel – szép és méltóságteljes ünnep ez, amikor büszkén tűzzük ki a kokárdát, amikor izgatottan és örömmel sétálunk ki a főtérre megtapasztalni, milyen is az, ha együtt dobban sok ezer szív, és több ezer torokból csendülnek fel himnuszaink. Március 15-én már látható közelségben a tavasz, egyre hosszabbak a nappalok, és egyre nyilvánvalóbb: bár még hideg van, előbb-utóbb csak megolvasztja a nap a jeget, legyőzi a tavasz a telet, a fény a sötétséget – március 15. az újrakezdés, az önbizalom, az öröm ünnepe is számunkra.
Sokféle időszerű üzenete volt és van számunkra a márciusi ifjak példájának, bátorságának, rengeteg tanulságot le lehet vonni az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc történetéből, sokak számára jelentenek ihletet nagyjaink bátor tettei – az idei évben azonban aligha kell felemelőbb, örömtelibb üzenetet keresni e napon, mint hogy végre ismét együtt ünnepelhetünk. Becsüljük hát meg ünnepeinket, becsüljük meg egymást, ünnepeljünk szabadon, ünnepeljünk együtt!