A véceri emlékműhöz a baróti fiatalok hatalmas székely és magyar zászlóval vonultak fel, az ürmösiek rezesbanda-kísérettel és nótaszóval, a köpeciek kórusukat hozták el, és felsőrákosi ünneplő is akadt szép számban. Az emlékmű környékét az elmúlt időszakban rendezték, magasított aszfaltsziget jelzi, hogy ez itt jeles események helyszíne szokott lenni. Örvendetes volt látni azt is, hogy a sok fiatal miként tölti meg a teret – erőt adtak az eseménynek.
Gál Károly képviselő 1848 tavaszának eseményeit a nemzeti összefogás nagy pillanatának nevezte: a sorsdöntő napok egységbe kovácsolták a liberális nemességet, a feltörekvő polgárságot, a felszabadított jobbágyságot. „Ez volt az igazi első népszámlálás, ahol jelennel kellett válaszolni, felvállalni a nemzetiséget, a haza rendelkezésére bocsátani a személyes javakat, és a szükséges további javakat. Mozdultak székely őseink is, fegyverrel a kézben vettek részt a modern magyar politikai nemzet születésénél” – mondotta.
A politikus úgy vélte, jelenleg sem kedvez a helyzet a kisebbségeknek: a nagyobb nemzetek ma is szeretik álláspontjaikat a kisebbekre erőltetni, az önrendelkezést követelőket erővel hallgattatnák el, ezért – amikor szomszédunkban háború dúl, jobban kell vigyáznunk, össze kell tartanunk, s hinnünk kell, hogy a borzalom minél hamarább véget ér.
Benedek-Huszár János baróti polgármester örömét fejezte ki, amiért oly jelentős számban gyűltek össze a véceri ünneplők: ha sokan vagyunk, úgy érezzük, erősek vagyunk – mondotta. A városi elöljáró megismételve a Bodvajnál kifejtett gondolatait, úgy fogalmazott: ne Brüsszel, Berlin, Moszkva vagy bármelyik másik hatalmas erő központjához igazodjunk, hanem saját értékeink vezéreljenek: Bodvaj, Vécer, Perkő és Csíksomlyó.
Palkó Zalán Koppány felsőrákosi unitárius lelkipásztor áldásában köszönetet mondott a Fennvalónak, amiért annyi évszázadon át megtartotta nemzetünket e tájon, és örömét fejezte ki, hogy most a megemlékezésen többen voltunk, a melleket pedig kokárdák díszítik. „Velünk vagy most is, amikor az ünnepi ruhánkon kokárda díszeleg, amikor zászlókat fogunk ebben a hideg szélben, és te vagy itt, amikor emlékezünk az elődökre, apáinkra, nagyapáinkra, az őseinkre, mindazokra, akik még annak idején itt megálltak és hozzád imádkoztak a szabadságért, és mindazért, amelyet ma legtöbb esetben csak emlegetünk ilyen alkalommal. Engedd, Istenünk, hogy a te megtartó erőddel töltekezzünk, engedd, hogy a szabadság eszméje ott legyen életünk minden napján, és tudjunk építeni. Jövőt építeni a szabadság eszméjéből gyermekeinknek, unokáinknak, jövőt építeni, amelyben a világ meg tud maradni, meg tud állni, s mi, emberek milyen könnyedén tudjuk magyarként kimondani, hogy szabad ember a magyar ember. Szerető jó Atyánk, így imádkoztunk hozzád, kérünk, hallgass meg minket ünnepnapokon, hétköznapjainkon segíts bennünket boldognak lenni” – mondotta a tiszteletes.
