Mert nekünk már egyszerű. Elrúgtuk a hatvanat, pár év még a nyugdíj (ha megérjük), pár év még az élet maga, aztán a többit majd látjuk. Persze sokkal másképp, mint most. Addig tesszük a dolgunk, elmegyünk szavazni április harmadikán, s mert még él bennünk a tudatos magyar, hát természetesen a kormánypártokra szavazunk, itt Békésen meg Dankó Bélára is, aki annyi pályázattal segítette a várost, a környéket, a választókerületét, amennyit képviselő még nem hordott ide, és aki alföldi létére csak meleg mosollyal tud szólni a „székelyeiről.” No, meg bevonalazzuk a három nemet a népszavazáson, amellyel azt üzenjük: a gyermekeink a mieink.

Aztán reménykedünk. S közben gondolkodni próbálunk. Például olyanokon, mint Fritz Klump, aki arról beszél, hogy: „ami számodra igazság, az számomra nem.” Persze, kérdezi is rögvest, igaz ez? Mert napjainkban sok ember számára az igazság választható áru. Ami döbbenetes. Mi lenne, ha egy pilóta számára a fizika törvényeinek igazsága is vitatható lenne? Hisz „még az üzleti alapelvek, amelyek ténylegesen működnek is, bibliai alapúak.” Ma tanulságos figyelni a vezetés különböző szintjeit. Az igazság az igazság, nem számít, hol találod meg – mondják. Csak a vezető egyáltalán keresse, és azt találja meg, ami a valódi, nem azt, ami éppen klappol az ő elképzeléseire. Lásd az épp kirobbantott háborút.

Közben lezajlott március 15., benne a Békemenet, tiszta magyar beszédet mondott a magyar vezető. Csupa üdítő tavaszi dolgok. Ám mégis, a legreménykeltőbb a Nemzeti Örökség Intézetének felmérése, mely szerint a fiatalok szeretik Magyarországot! Számukra fontos a haza, túlnyomó többségük otthon érzi magát és szereti Magyarországot. A nemzeti jelképekhez való kötődés tekintetében a zászló és a nemzeti himnusz áll az első helyen, ezeket a fiatalok legalább kétharmada tartja fontosnak. Kiderült az is, hogy érdeklődnek a történelem és a nemzeti ünnepek iránt, amelyek közül augusztus 20. és március 15. a legnépszerűbbek. A magyarországi fiatalok büszkék a magyarságukra és a magyar hősökre. Leginkább a tudósainkra, a sportolóinkra, a magyar írókra és költőkre. Jól van ez így, nagyon is jól.

George Pataki, New York állam volt kormányzója lenyűgözőnek nevezte, amit a magyar kormány és a helyhatóságok tesznek az ukrajnai menekültekért, miután ellátogatott a magyar–ukrán határ melletti segítségpontra. Igen. És arra is, ahogy a magyarok teljesen önzetlenül segítenek a menekülőkön, mert van szívük, de eszük is, hisz látják a különbséget az egy szál agresszív fiatal férfi migráns és a gyermekeivel menekülő családanya között.

Mindezek tudatában arra kérünk téged, drága jó Istenünk, őrizd meg maradék józan eszünk, tarts meg minket hitedben, s e rengeteg jóból adj másoknak is. Hogy utódaink utódainak is lehessenek utódai.