Miklós Szilárd a szentmise homíliájában beszélt a több mint 1500 évvel ezelőtt élt nyugati szerzetesség atyjáról, aki bár jómódú keresztény családból származott, mégis elfordult a nagyvilági élettől. Lemondott a teljes kényelemről, s visszavonulva a világtól, Subiaco mellett egy barlangban magányos remeteéletet élt. Magányában mégsem élt egyedül, mert Jézus vele volt. Megkapta a bölcsesség, alázat erényeit. Monte Cassino hegyén letelepedve megalapította ma is híres kolostorát. Itt írta meg a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, a Regulát. Abban az időben Európában irányt mutatott.

Vajon mi mit tanulhatunk az ő életpéldájából? – tette fel a kérdést Miklós Szilárd. Életünkben Jézust helyezzük az első helyre! Benedek önként lemondott a világ fényűzéseiről. Mi miről vagyunk képesek lemondani Jézusért? A lemondás harcát önmagunkkal vívjuk. Az alázat útját keresve akadályként gőgösségünkkel, nagyravágyásunkkal, az önzéssel találkozhatunk. Az önzés ellenszere az önfegyelem, jutalma az alázatosság lesz. Az alázatosság útján egy másik lépés az engedelmesség: ha valamit teszünk, akkor ne kötelességtudatból, hanem szeretetből tegyük.

Az ünnepi szentmise végén Hajdú János főesperes megköszönte Isten segítségét, a lelkiatyák, Simon Balázs kántor, a munkatársak szolgálatát, a vendégek és hívek közös imádságát. Útravalóval így búcsúzott: „Vigyük magunkkal Szent Benedek tanítását, ami a templom homlokzatán is olvasható: Imádkozzál és dolgozzál!”