A műemlék templom falai állványzatokkal vannak körülvéve, a Baumeister cég végzi az egyszerűnek semmiképpen nem nevezhető felújítást. A vakolattól lecsupaszított külső falak sajátos építkezési stílust mutatnak, a kézdivásárhelyi minorita rendházhoz hasonlóan itt is mindent látni, mondhatni abból húzták fel a templomot, ami kéznél volt: a tégla mellett van faragott és faragatlan kő is bőven a falazatban. A munkálat most szünetel, a cég emberei várják, hogy beköszöntsön a jobb idő, ugyanis éjjeli fagyok vannak még – tájékoztatott Pászka István, a cég képviselője. A mérnök kifejtette: mésszel vakolnak – hiszen műemlék épületről van szó –, ez pedig nagyon kényes a hőmérsékleti ingadozásokra.

„Visszafalazások, szerkezeti megerősítések is hátra vannak még. Számos repedés mutatkozik a szerkezeten, speciális ragasztóanyag befecskendezésével tesszük biztonságossá az épületet. Ott, ahol szükséges, hozzányúlunk az eredeti építőanyaghoz is, ez egy bevált módszer, így sikerült a dálnoki vagy a zabolai templomot is biztonságossá tenni, meggátolni a repedések terjedését. A munkálat során nem kerültek elő érdekes dolgok, a belső vakolat is viszonylag újnak számít, a régészeti szelvények nem tártak fel semmi rendkívülit. Ami biztos, hogy a templomhajó, illetve a szentély egykoron síkmennyezetű volt, a boltíves kialakítás fölött levő gerendarendszer ezt támasztja alá” – magyarázta a szakember.

Hozzátette: a várfal megerősítése is megtörténik majd. „Érdekes, hogy a várfalon még megvan az eredeti vakolat, a templom falán lévő, cementalapú anyag viszont a hetvenes évekből származik. Ez nem volt a legjobb megoldás, ugyanis a cement magába vonzza a nedvességet, és amennyiben egy tégla- vagy kőszerkezetre van felhordva, akkor erodálja azt. Ez a magyarázat arra, hogy az alsó kövek porlanak. Ezért viszünk fel meszes vakolatot, ugyanakkor ennek betudhatóan nem lesz egy egységes kép, mivel nem mindenhol nyúlunk hozzá, oda kerül új réteg, ahol a régi kopog, hézagos. Nem is meszeljük, hanem színben próbálunk igazodni a régihez” – summázott.

A különálló harangtorony is megújul, újdonság, hogy a horganyzott pléhfödémet rézre cserélik. A felújítás során a jobboldali portikusz befalazott ablakait nem bontják ki, az emeleti részen egy vakablakot viszont megnyitnak. A templom belsejében, a szentély és a hajó között lévő kis kripta az eredeti elképzelés szerint nyitott maradna, hogy megtekinthető legyen. Az ezredfordulón a kézdiszentléleki templom belsejében végzett régészeti feltárás során került elő hasonló temetkezési hely, az akkor ott tevékenykedő kolozsvári régészcsoport vezetője szerint elterjedt jelenség ez, a települések tehetősebbjeit temették „közel Istenhez”. A kézdiszentléleki templom hajója egyébként valóságos temető, a pestisjárvány áldozatait hantolták el közös sírban itt, emléküket obeliszk őrzi.