Igaz, egyelőre jóformán semmit sem tudni, ki lesz a kormányfő, mely pártok vesznek részt a kormánykoalícióban, ki vonul ellenzékbe. A tárgyalások vagy inkább puhatolózások ezen fázisában nagyjából mindenki mindenkivel fölveszi a kapcsolatot, kérdez és válaszol, ajánl és ajánlkozik, kér és feltételeket szab.

A választási eredményeknek köszönhetően ezúttal mégsem a legkapósabb menyasszony az RMDSZ. Két, körülbelül azonos súlyú alakulat — a Szociáldemokrata Párt—Konzervatív Párt szövetsége és a Demokrata-Liberális Párt — verseng a liberálisok kegyeiért, nélkülük ugyanis nem képesek parlamenti többséget kialakítani. És miközben mindkét nagy párt magáénak kiáltja a győzelmet, a Călin Popescu Tăriceanu vezette liberálisok már attól sem riadnak vissza, hogy maguknak követeljék a miniszterelnöki széket. Az RMDSZ túl nagy szerepet nem játszik majd a parlamenti többség kialakításának folyamatában, a jelek szerint azonban a liberálisok afféle ,,csatolt áruként" mégiscsak bevihetik a kormányba Markóékat. A szövetség eddig hűséges, megbízható partnernek bizonyult — erről lassan valamennyi párt meggyőződhetett —, a gazdasági válság idején pedig ajánlatos féken tartani a kisebbségi követeléseket, és erre jó eszköz az RMDSZ bevonása a kormánykoalícióba. Ráadásul Markó Béláék eddigelé csöndes társként viselkedtek a kabinetben: zsarolási potenciáljukat egyetlenegyszer sem használták ki igazán, és ez meg is látszik a kisebbségi célkitűzések érvényesítésén, ezen a téren jóformán semmit nem tudnak felmutatni négy év kormányzás után, hacsak azt nem könyveljük el eredményként, hogy valamelyest háttérbe szorult a nacionalista diskurzus, a szélsőséges pártok pedig kiestek a parlamentből.

Azon is érdemes elgondolkodniuk a szövetség vezetőinek, milyen hatást vált ki a közösségben, ha ismét a kormányrúd mellől próbálják képviselni az erdélyi magyarságot, a választók látványos távolmaradásának ugyanis az is lehet egyik oka, hogy eddig mindenféle ideológiájú párttal ,,lefeküdt"az RMDSZ. És ott volt a partnerek között a parasztpárt, a liberálisok, de ott volt a Ion Iliescu és Adrian Năstase nevével fémjelzett posztkommunista Szociáldemokrata Párt is (amely most éppen az egykori szekustiszt Dan Voiculescu-féle alakulattal szövetkezett), vagy az újabban eléggé gyakran magyarellenes kijelentésekkel előrukkoló Demokrata Párt. Nem lesz hát könnyű vőlegényt választania a táncba hívott szövetségnek, mifelénk ugyanis a rossz tapasztalattal rendelkező prostituáltak előre kérik a pénzt, az érdekházasságra készülők pedig a stafírungot.