Két mondat között

Már tényleg csak azt az egyet bánom
egész hibára halmozott életemből,
hogy nem hagytalak hátra a müezzinek távolodó hangjával,
tátongsz két leírt mondat között,
én meg azóta is nyitva várlak,
és ha érted, ne értsd rosszul,
nem akarok belesétálni az életedbe,
és azt sem akarom, hogy te az enyémbe sétálj,
valami lehetetlen közös hibát akarok,
ami kétszemélyes,
amiben senki másnak és semmi másnak nincs helye

nem a szerelemről

egyszer részegen el akartam mondani,
és te rávágtad, hogy tudom.
nem a szerelemről akartam beszélni.
hét tonna űr alá nem lát le az ember.
 
egyszer részegen el akartam mondani,
milyen a kislány egy idegen szemébe zárva,
sárga fogsorban viszontlátni őt,
összevarrt szájjal lihegni.
megbánni a legelején,
és végigcsinálni lelkiismeretlenül.
 
nem a szerelemről akartam beszélni,
hanem a félelemről. a kislányról,
ahogy apja nyakában ül és ordítja,
nő vagyok. esti meséről álmodik,
kakaóról és negyvenkettes síbakancsról.

amióta el akartam mondani, és te rávágtad,
hogy tudom, kerülöm a hideg városokat.
félek, hogy elárul az aszfalt.