Minden kötődés ára
a burkolt fájdalom,
a feszülő huzalokon
kényes görcscsomók:
a féltés, hogy jól vagy-e,
a félelem, hogy jó vagyok-e,
a kétely, hogy jó-e, hogy vagyok,
hogy ment-e általam bármi elébb,
hogy lettem-e szín a sziromtalanság
kifeszített vásznán?
Minden kötődés ára
az oda-vissza csonkítás:
belőled tépek
és magamból hasítok neked,
és belőlem törsz,
mert van, amit önként adok,
és van, amit ki kell lopnod
galádul, csalással, árulással.
Hol kezdődsz és hol érek véget
a nagy összetartozásban?
Minden kötődés célja a remény,
hogy elég vagyok neked és magamnak,
s hogy jusson belőlem valami szép is
a világnak:
felfeszülök az égre
szivárványnak.