Színeváltó falukép
Kisgyerek koromban édesapám és édesanyám sokszor beszélt Hidvégről. Ha rákérdeztem, azt felelték, hogy hagyd, majd ha nagyobb leszel, megérted: ez most nem mese! Szerettem a földrajzórát, kis mikósként nekünk Benedek Tivadar tanította a földrajzot. Hidvégről semmit sem mondott, csak mind azt magyarázta, hogy „a nadrágszíjam az egyenlítő, ami két részre osztja a földet: az északi része az északi félteke, a déli pedig a déli félteke!”
Egyszer aztán árkosi lakásunkban édesapám így kezdett mesélni Hidvégről: – Tudod, Béni nagyapád az árkosi Szentkereszti bárónak volt az asztalinasa, s amikor nagy asztalt terítettek a hidvégi Nemes gróféknál, nagyapádéknak is menni kellett, s én ott születtem meg. Bábaasszony ott is volt, Árkos pedig erőst messze!
Édesapámat tehát Hidvégen írták be a matrikolába, s akkor értettem meg, hogy miért kellett olyan sokszor Hidvégre bicikliznie, amikor anyakönyvi kivonatot kértek valahol a hivatalosságok.
Aztán később néhai Kovács Sándor biológus tanár úrral látogattunk Nyáraspatakra, mely jelenleg is Hidvéghez tartozó falu, mert jött a hír, hogy az erőgépek csak amúgy dobják ki a helyi kvarchomok bányában a hatalmas nagy ősállatok, orrszarvúféleségek csontmaradványait. Nos, jócskán került onnan maradvány a szentgyörgyi múzeumba. Azóta sok víz lefolyt az Olton, beszüntette tevékenységét a homokbánya, hoznak, ha kell, kvarchomokot külföldről a brassói öntödékbe, s a nyáraspataki gyermekek játszadoznak az időközönként felbukkanó csontdarabokkal. Kövületté meredve kerülnek olykor elő a földből a földtörténet maradványai.
Megváltozott azóta itt minden. Napjainkban faluriporterként már aszfaltozott úton érem el – ha szükséges – Nyáraspatakát, Hidvégen rácsodálkozom a gróf Nemes család egyre romosabb állapotba kerülő régi kastélyára, ahol még a nagy háború előtt nagyapámat az azelőtti asztalinasi rang helyett étekhordóvá léptették elő s versbe szedte ételajánlatát. Lassacskán kihaltak a Nemes grófok utódai, s a hidvégi közös temetőben álló főúri temetkezési kápolna alagsorában pihennek az egykori „nagyméltóságok”. Hidvégen örökkévalósággá kövült a történelem, de újratermeli magát az élővilág a Székelút mentén, amely egykor összekötötte Székföldjét a Sepsi-vidékkel.
Hidvég régi temetőjében is egyre kevesebb a régi látnivaló. Néhány évvel ezelőtt még kitapogathattam a hidvégi gróf Mikó család földi gyűjtőkriptájának homlokán a család címerét, néhány nappal ezelőtt tett látogatásom idején ez már alig sikerült. Éppen ebédre húzták a delet, amikor ismét a múlt és a jelen került egymás közelébe: a török-tatár időkben elpusztult régi hidvégi magyar templom romjai mellett új templom emelkedik, kőszószéke szerint Nemes János Háromszék főkapitánya és felesége építtette 1674-ben. A Templomdomb lábánál jelent kiált a renoválás alatt álló régi református kántori lak, sok más funkciója mellett rövidesen helyet ad annak a dokumentumgyűjteménynek is, amely a szomszédos barcaföldvári haláltábor történetéről vall. A renoválás költségei a csupán 311 lelket számláló hidvégi református gyülekezet önerejéből és cégadományokból álltak össze – tudtam meg Kristály László Zsolt helybéli parókus lelkipásztortól és Bernád István főgondnoktól.
Kristály László lelkész és Bernád István főgondnok
Pillantás Hidvégre
Vessünk egy pillantást erre a vidékre, már csak azért is, mert a megyénk távolabbi területein élők számára neve szinte ismeretlen. Hidvég Kovászna megye történelmi települése, ma községközpont az Olt teraszán és annak régi árterületén. 2011-ben, az utolsó népszámlás alkalmával 2258-an éltek itt, több nemzetiségű: román (930), magyar (635) és román anyanyelvű roma (690) lakosok. Közigazgatásilag hozzá tartozik a tőle 4,5 km-re fekvő Nyáraspatak falu.
A gazdag történelmi múlttal rendelkező község 1876 óta mindig Háromszék vármegye területéhez tartozott, s a vele földrajzi közelségben levő, de Brassó megyei Lüget falucskával együtt a XIII. századi Székföld (Terra Zek) települései voltak. A településtörténet szakembereitől úgy tudjuk, hogy mind a két falu a Hidvégi gróf Nemes és Mikó családok földművelő, erdő- és állatgondozó munkás népességéből – egy-egy régi magyar családból – verbuválódott össze a XVII. század elejétől kezdve, a felszámolódott egykori királyi Alsó-Fehér megye maradékából. Itt telepedett le a tollforgató olaszteleki Nagy família egyik ága, a Kamenyitzkiek, akik leírták, hogy romokban hagyták a falut az 1916-ban beözönlő csapatok.
A lignit, a kvarchomok és az ásványvíz Hidvég község legfontosabb hasznosítható ásványi kincsei, melyek a jelenlegi gazdasági viszonyok között nem értékesíthetőek. A lignitet Nyáraspatakon mélyműveléssel termelték ki a két világháború között, az öntödei homokként használt kvarchomokot külszíni műveléssel, a diktatúra előtti időszakban ugyancsak itt palackozták Țăranca néven az egyik bővebb hozamú ásványvízforrás vizét is. Jelentős kincsei a községnek a zömében lomblevelű erdők, a legelők és a lassan beerdősödött kaszálóvagyon, az erdő nagyvadjai és az Olt keleti partszegélyén alakulóban levő halastavak halállománya, melyeknél e sorok írója is bábáskodott, riportíróként képviselve lapunkat ebben a peremvidéki övezetben. Hidvég jelenleg zömében agrár-ipari jellegű település, ahol a mezőgazdaság, az intenzív állattenyésztés (tehenészeti farmok, sertéshizlalda) a vezető ágazat, és csak kisebb mértékben képezi a gazdasági élet összetevőjét a malomipar vagy a különböző kereskedelmi jellegű és szociális szolgáltatások.
Református templom
Történelmi csatahely
ez, ahol az eltelt évszázadok történelmi és építészettörténeti maradványai – kastélyok, kúriák, kultikus építmények, kápolnák – idegenforgalmi értékekkel bírnak, a régi Nemes-kastély például védett jellegű épület. Az itt élt egykori főúri családok, a település értelmiségei kulturális hagyományokkal gazdagították a község és a megye szellemi kincsestárát.
Turisztikai látványossága a községnek a folyóteraszon trónoló református műemlék templom, melynek barokk sisakos harangtornyát messziről látni lehet. Faragott-díszített címerekkel ékített kőszószéke értékes építészeti elem. A templom előterébe a Szatmár megyei Börvely község lakói állíttattak emlékkopját a szomszédos földvári haláltáborban 1944–45 között raboskodott és mártírhalált halt falusfeleik emlékére, itt áll a hidvégi negyvennyolcasok faragott kopjája is, néhai hidvégi faragó Sala Attila alkotása.
Emlékhely a hidvégi magyar temető, ahol Nagy Sándor (1824–1900) hidvégi református pap negyvennyolcas honvéd tüzérfőhadnagy és történetíró síremlékénél hajtottunk fejet mi is, nemkülönben a helybeli magyarság március 15-én. A lelkipásztor a nagyenyedi kollégiumban végezte teológiai tanulmányait. A szabadságharc kitörésekor Nagyenyeden a honvédek közé lépett, Gábor Áron segédtisztje volt. A szabadságharc után rövid ideig fogságba került, majd több mint egyévi bujdosás után 1851-től gidófalvi, 1858-tól hidvégi lelkész. Egyike volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium alapítóinak, megírta Háromszék önvédelmi harca 1848–49-ben című munkáját (Kolozsvár, 1896). Nem célunk külön részletezni, hogy miképpen zajlott az 1848. november 30-i hidvégi csata, melyet Orbán Balázs részleteiben bemutatott. Könyvében okadatolta ihlettségét és tiszteletét, mellyel a múlt emlékei szentesítette térhez közelített, és figyelmezteti az olvasót, hogy nem szabad közönyös szívvel átmasírozni ott, ahol vér folyt, a székelyek felejthetetlen győzelme zajlott, s mely hídfőn azóta sincs külön emlékjel.
Görögkeleti templom
A földvári fogolytábor
Van azonban méltó emlékhely a sokat emlegetett Barcaföldváron, a második világégés utáni hírhedt fogolytábor színhelyén, melynek története szorosan összekötődik Hidvég történetével. Barcaföldvár református vallású magyar lakói, mintegy félszáznyian, a hidvégi kálvinista egyházközség leányegyházközségeként a mindenkori hidvégi református lelkipásztorhoz tartoztak. Ungvári Barna András tiszteletes már 1998-ban vállalta a feladatot, a földvári félszáznyi magyar ember hite pedig a jelenlegi lelkipásztorra van bízva.
Bár a földvári polgármester ledöntette a tömegsír sziklaoszlopát, Ungvári tiszteletesnek a bukaresti orosz nagykövetségen tett látogatása 2001-ben sikerrel járt. Az egykori dokumentumok alapján csak az egyik táborból mintegy négyszáz áldozat teteme került a tömegsírba. Benkő Levente kolozsvári szerkesztő, egykori kollégánk köteteiben-írásaiban mindent összefoglalt, amit eddig tudni lehet. Eljött az idő, hogy beszélni lehessen a tragédiáról. S mert az egykori haláltábor foglyai között korabeli orosz katonák is elhunytak, csillagos vörös szovjet emlékmű is került a tömegsírra, ami végleg megtörte a régi hallgatás-kényszert. Azóta lelkészek és emlékezni óhajtó rokonok gyűlnek össze rendszeresen a tömegsírnál, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait.
Ungvári Barna András lelkipásztor jelenleg Uzonban teljesít szolgálatot. – Az ismert történelmi sebek vidékünkön nagyon nehezen gyógyulnak, mert a történtekről hallgatni kellett. 22 esztendővel ezelőtt azonban írásban is megjelent a haláltábor története, lassan elérkezett a szólás ideje, a történelem homályából előkerültek az emlékek, a még létező dokumentumok, elindult a munka annak érdekében, hogy ezeket a kincseket megőrizzük és kegyhelyet hozzunk létre az itt elhunyt, kínokat szenvedő magyar foglyok tiszteletére – emlékezett kérésünkre Ungvári tiszteletes.
A régi Nemes-kastély
Műemlékek, jeles szülöttek
Mi pedig lassan igaz mesénk végére érünk, de még elmondjuk, hogy Hidvég műemlékeinek sorában van az 1821-ben épített görögkeleti templom, védőszentje Urunk színeváltozása. Harangtornyában egy 1816-ban öntött cirill betűs műkincsértékű harang szól. A templom előterében díszes troica (faragott hármaskereszt) áll, a két világháború román áldozatainak hősi emlékműve. A hitközösség lelkésze Ciprian Bugnar ortodox lelkipásztor.
A közös temetőben áll a gróf Nemes család neogótikus sírkápolnája, amely a jelenlegi kis lélekszámú római katolikus filia híveinek szertartási helye. Érdekessége, hogy előterében forgatták Liviu Rebreanu Akasztottak erdeje című filmjének egy részletét.
Nyáraspatak görögkeleti temploma 1930–31-ben épült Pap Dezső sepsiszentgyörgyi cementgyáros tervei alapján. Védőszentjei „Mihály és Gábor szent vajdák”, falfestményei Csíki János munkái. Nyáraspatakot erdélyi útja alkalmával 1936-ban meglátogatta a jeles román történész, Nicolae Iorga is.
Nem szabad elfelejtenünk Hidvég jeles szülöttjeit. Itt jött világra a politikus, diplomata és emlékiratíró Mikó Ferenc (1585–1636), aki Csík-, Gyergyó és Kászonszék főkapitánya volt, 1613-ban építtette Csíkszeredában a máig is álló Mikó-várat. Többször teljesített diplomáciai megbízatást a török udvarban és nyugati uralkodóknál. 1625-ben Bethlen Gábor leánynézőbe küldte Brandenburgi Györgyhöz. A pozsonyi békekötésen (1626) ő volt a fejedelem fő követe. Érdemeiért jelentős birtokadományokban részesült. Emlékirata XVII. századi történelmünk egyik jelentős forrása. Gróf Mikó Miklós (1743–1790) jogász volt, az erdélyi reformmozgalom egyik jeles képviselője. De mert Hidvéget évszázadok óta vegyes nemzetiség lakta, jeles szülötteként tartja számon a románság Miron Crețu (1887–1960) megyei főorvost és Vicențiu Rauca-Răuceanu (1888–1954) jogászt, Háromszék vármegye interbellumi kormánybiztosát.
Élő, fejlődő település Hidvég. A községközpontban I–VIII. osztályos általános iskola és óvoda működik román és magyar anyanyelvű osztályokkal. Egy területcsere révén szerencsésen megoldódott a helybeli iskola tulajdonjogi helyzete, közmegegyezéssel a református egyházközség erdős-legelő területet kapott cserébe a használhatatlan régi felekezeti iskolaépület és egyházközségi tulajdonban levő iskolai telekrész helyett, így az önkormányzat rendezni tudja a közeljövőben az iskola helyzetét – tudtuk meg Alexandru Cucu polgármestertől, aki kiépíttette Hidvég és Nyáraspatak infrastruktúráját, az Olt medre alatt a brassó–barcaföldvári ivóvíz- és szennyvízhálózatra csatlakozó vezetéket, befejezéshez közelít a mellékutcák aszfaltozási programja, de nem feledkezett meg a helybeli romatelepen élők szociális juttatásairól sem.
A Kovászna megyei RMDSZ – kivéve az elmúlt kétéves járványidőszakot – évente megszervezte Székföld településein (Hidvégen, Árapatakon és Erősdön) a Magyar Napokat, melyeken színpadra léphet az itt élő szórványmagyarság, és megnézhették neves megyei együttesek műsorszámait.
Nagy Sándor síremléke
Idősek otthona
Bekopogtattunk a helybeli idősek otthonába is, amelyben szabad helyek várják a rászorulókat. A szociális egység vezetője, Liliana Cucu fogadott, és olyanokkal beszélgettünk, akiket tarthatatlanná vált sorsuk irányított hidvégi kényszerpihenőre.
Csend és nyugalom honolt az otthonban, panaszt nem hallottunk a délutáni sziesztázóktól. 2080 lejbe kerül itt most a havi gondozás-ellátás, s akinek nyugdíja ezt nem üti, annak leszármazottjai, avagy lakóhelyének helyi tanácsa egészíti ki.
Orbán Judit volt főgyógyszerésszel beszélgettünk el, aki 1945-ben született, Csíkszeredában érettségizett, szakmai tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, Nagybaconban és Sepsiszentgyörgyön lakott és dolgozott egyetlen tudathasadásos beteg lányával. Lakást cserélt – magyarázta –, orvosi okokra hivatkozva Szolnokra költözött, ahol lánya férjhez ment, de férjével együtt pszichés betegségben szenvedtek. „Nyolcéves együttlétünk annyira terhesnek bizonyult, hogy szolnoki haszonélvezeti jogomat fenntartottam, és a hidvégi otthonban leltem nyugalomra. Végső nyughelyem Csíksomlyón lesz, a szüleim mellett” – mondta el.
