Több százan vettek részt húsvét vasárnap reggel a közös ételszentelésen Sepsiszentgyörgy főterén, az eseményt a Magyar Erdélyért Egyesület és a Székely Polgári Egyesület közösen szervezte Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatásával. A hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal megtartott ételszentelést Hajdú János főesperes részvételével Ilyés Zsolt és Takó István plébános, illetve Ilyés Imre és Fülöp Szabolcs segédlelkész, a Szent József és Krisztus Király katolikus plébániák elöljárói végezték. A kántori szolgálatot Simon Balázs látta el. A liturgia főcelebránsa Ilyés Zsolt, a belvárosi Szent József-templom plébánosa volt, aki hangsúlyozta, hogy minden kegyelem a húsvétból, Isten irántunk megmutatott szeretetéből fakad.
A reggeli havazás nem riasztotta el a sepsiszentgyörgyieket és a környékbelieket, hogy ünneplőbe öltözve, letakart, fonott kosarakban elvigyék a megszentelésre váró eledelt a főtérre. Ilyés Zsolt atya a szertartás előtt két gondolatot osztott meg a jelenlevőkkel: „Minden áldás a húsvétból fakad. Fontos tudnunk, hogy valaki áldozata, valakinek az életáldozata hozta meg nekünk a kegyelmet, hogy éljünk, hogy újraépíthessük az életünket. Most ünnepeltük a szent három napban, hogy Krisztus önként feláldozta életét értünk, de mert ő legyőzhetetlen, ezért az ő áldozata, szeretete hozta meg azt a kegyelmet is, hogy nemcsak az ételünk legyen áldott, hanem az egész életünk. Ezért lehetünk ma itt, hogy a húsvét kegyelméből így is részesüljünk. Úgy fogyasszák otthon az ételüket, hogy áldás van rajtunk, Isten áldása árad ránk, családjainkra, otthonainkra, életünkre, mert Jézus ennyire szeret bennünket.” Másik gondolata szerint azok a tipikus ételek, amiket húsvétkor szentelni és enni szoktunk, mind a húsvéthoz kapcsolódó szimbolikával rendelkeznek. Az a bárány, amelyet ilyenkor vágunk és eszünk, Jézusra emlékeztet, ő maga is használja ezt a képet. A liturgiában azóta is ő az az ártatlan bárány, akit értünk feláldoztak. A kenyér, a kalács pedig a nagycsütörtökre emlékeztet bennünket, amikor azt mondja Jézus a kenyérre: vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik, hogy nektek életetek legyen. A tojás a feltámadás, az új élet szimbóluma: ahogy abból a zárt héjból egy új élet fakad és áttöri azt a tojáshéjat, úgy törte át a sír falát az ott fakadt új élet, Jézus új élete. Nagyböjt után újra visszatérhetünk a hús evéséhez. Régebb, amikor egész nagyböjtben nem ettek húst, megáldották újra azt az ételt, amelyet hálásan fogyasztottak Isten kegyelméből. Fontos tudnunk, ezek mind azért vannak, hogy minket is emlékeztessenek: nemcsak szokást és hagyományt őrzünk, hanem Istenhez vezessenek ezek a szimbólumok – fejtegette.
Először szenteltvízzel áldották meg, majd meg is füstölték a lelkiatyák a kosarakban található ételeket-italokat. Ilyés Zsolt atya a rendezvény végén arra biztatott mindenkit, hogy váljon áldássá maga is mások számára.
Egyedül Erdélyben maradt meg
A szentelés végén megkérdeztünk néhány résztvevőt, hogyan élték meg a közös ételszentelést. Aczél Cecília, a Magyar Erdélyért Egyesület szóvivője az ételszentelés hagyományára tért ki: „Azt mindannyian tudjuk, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában az ételszentelésnek óriási hagyománya volt, de a Morachia összeomlása után egyedül Erdélyben maradt meg mint kültéri esemény. Főleg a nyolcvanas években nagyon nagy titokban kellett ezt megszervezni, és éppen ezért, miután ’89-ben változott a rendszer, egyre többen szerették volna megmutatni, hogy ilyen szinten is tanúságot tesznek a feltámadt Jézusról. Csíkszeredában már évek óta megtartják a főtéren.” Vajna Csilla ötletgazdaként említette, milyen jó lenne, ha mi is megszerveznénk Sepsiszentgyörgyön, hogy ne kelljen hajnalban Csíkszeredába utaznia annak, aki meg szeretné szenteltetni húsvéti eledelét. Így Sepsiszentgyörgyön most érett meg, hogy megszervezzék ezt a ceremóniát, amiben egy picit meg szeretnénk magunkat mutatni a világ előtt. „Nem arról van szó, hogy nem jó vagy nem szép, vagy nem elég a templomban történő ételszentelés, éppen ez az áldás árad ránk ott is. Csupán annyiban különbözik, hogy mindannyian – felekezettől függetlenül – kijöttünk, az időjárás ellenére, hogy megmutassuk, mennyire fontos ez számunkra.”
Kis áldozat nagy áldással
Kilyénből érkezett a népviseletbe öltözött Timár család, Sándor és Marika Kincső lányukkal, hogy részt vegyenek a rendezvényen. „Hála Istennek, hogy most itt vagyunk és premierként megélhettük ezt, mert okos emberek lemásolták a csíkiak jó szokását. Olvastam nemrég, hogy valaki pejoratív módon felszólalt, mi van, csak arra vagyunk képesek, hogy lemásoljuk? Meggyőződésem az, hogy a jó dolgokat igenis le kell másolni, a jó dolgok úgy terjednek, hogyha lemásolják őket. Nem kell mindenkinek feltalálni a spanyol viaszt. Úgyhogy a jó Isten áldását most magunkkal visszük, s lesz egy gyönyörű szép húsvétunk. Szentelt ételt eszünk. Nem mindegy, hogy mit viszünk magunkban, akár szellemileg, akár testileg” – ecsetelte a családfő. Felesége, Marika elmondta: örül annak, hogy először el tudtak ide jönni a családdal, részt tudtak venni az eseményen, hiszen az mindannyiuknak áldást jelent. „Kis áldozat, nagy áldással” – vallotta.
Érezni Isten jelenlétét és szeretetét
A csíkszeredai születésű Péter Szabolcs nemrég alapított családot Sepsiszentgyörgyön. „Számomra, csíkszeredaiként mindig különleges közösségi élményt jelent a húsvéti ételszentelés, ilyenkor megtapasztalhatjuk a város és a plébániai közösségek egységét. Ebben az egységben pedig érezni az Isten jelenlétét és szeretetét. Szeretném, ha néhány év múlva itt, Sepsiszentgyörgyön is akkora jelentőséggel bírna a húsvéti eledelszentelés, mint Csíkszeredában. Annak örvendek, hogy a zord időjárás ellenére a szentgyörgyi katolikus plébániai közösségek idén együtt ünnepeltek húsvét reggelén a város főterén.”
A rendezvény a magyar és a régi székely himnusz eléneklésével ért véget.
