A brassói táblabíróság érvénytelenítette hivatalos használatát, vagyis a Sepsiszentgyörgy zászlajáról szóló tavalyi kormányhatározatot, de a szerdán közölt végzés még nem jogerős. Azért is fura ez a fejlemény, mert a kormány csak azután bólinthatott rá a háromszéki megyeszékhely lobogójára, miután azt szakmabéliek, döntéshozók, jogászok egyaránt kedvezően véleményezték, vagyis nem találtak fogást rajta.

Persze, aki keres, az talál. Ez esetben a kifogást kereső és találó „civil” szervezetekről van szó, a brassói ítélőtábla közigazgatási részlege ugyanis helyt adott két román egyesület kifogásának. Az eljárást a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma kezdeményezte, majd később a perbe beavatkozott a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) is – a Dan Tanasă nevéhez kötődő jól ismert entitás –, mely székelyföldi magyar szimbólumok és feliratok ellen perek százait indította, s számosat meg is nyert. A sepsiszentgyörgyi zászlóval kapcsolatos ellenvetésükként azt fogalmazták meg, hogy hiányoznak róla a románok jelenlétére utaló jelképek, de az sem nyerte el a tetszésüket, hogy a városzászló a székely zászló – arany és kék – színeit tartalmazza. Az időközben AUR-képviselővé előléptetett „hivatásos feljelentő és megélhetési provokátor” egyébként közösségi oldalán most „újabb győzelemként” kürtölte világgá a történteket, állítván, hogy ismét sikerült győzelmet aratni a „mélységesen románellenes” RMDSZ szeparatista nézetei fölött.

Az persze nehezen hihető, hogy bárki megtámadná Craiova vagy Dorohoi törvényesen elfogadott zászlaját. És az is kétséges, hogy e fejlemények alapján valaki joggal gondolhatná azt, íme, elvileg a román kormány bármilyen döntése megtámadható civil szervezetek által, hiszen naivság azt feltételezni, hogy a civil szervezetek komoly erőt képviselnek. Egyeseknek sikerül, másoknak pedig nem. Szinte nyílt titok ugyanis, hogy a magyar jelképeket és a magyar szót következetesen és hosszú ideje támadók olyan háttértámogatással rendelkeznek, amellyel mások nem. És a jelek szerint az sem zavaró tényező, hogy a legutóbbi parlamenti választásokig csupán a magyar közösséget pocskondiázók immár a román közéletre is kivetették hálójukat, s agresszív retorikájukkal új és elfogadhatatlan stílust teremtettek. Ennek társadalmi támogatottsága – most éppen az orosz propagandával való rokoníthatóság okán – ugyan csökkenhet, de a nacionalista, magyarellenes nézeteikről bizonyosan egyhamar nem mondanak le, ha csak maga a társadalom egésze nem határolódik el egyszer s mindenkorra e csökevényes eszméktől.

Más, hatékony lehetőség nem igazán létezik. Éppen az orosz-ukrán háború teremt új helyzetet a nemzeti kisebbségekhez való viszonyulás terén is, új kisebbségpolitikára, új szemléletre van szükség Európa-szerte, ám félő, hogy ameddig az új hullám elmossa majd a hazai zászló- és feliratpereket, sokszor kell még fogcsikorgatva ismételgetni – miként Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere is teszi most –, hogy „szürreális és abszurd” fejlemények tanúi vagyunk.