A zenélést, zeneszerzést teremtésnek tartja, és lételeme a kultúrák ötvözése – vallja Móser Ádám budapesti zenész, zeneszerző, aki négy utcai helyszínen bűvölte el tangóharmonikájával sepsiszentgyörgyi közönségét. Saját dalaiból, egyedül játszott, ám koncertjein döntően improvizál, egyedi műfaját pedig argentin, francia, balkáni és klezmer tangónak nevezi.
A városünnep újdonságának számít, hogy a zenészek nem csak a központban, hanem több városnegyedben, rögtönzött színpadon is fellépnek. Móser Ádám hétfő délután előbb az Állomás negyedi piactéren, majd estefelé a Csíki negyedben, az Árvácska Napközi Otthon mögött koncertezett, majd tegnap délután további két helyszínen lépett fel, tangóharmonikájával saját szerzeményeiből játszott.
Móser Ádám hétfő este a Színház-büfében érdeklődésünkre zenéjéről, művészetéről mesélt. Zeneszerzőként több magyarországi színházban dolgozik, zenekarokban is fellép, miként klubokban és fesztiválokon is, gyakran pedig szólókoncerteket ad. Muzsikája a francia sanzon, az argentin tangó, a klezmer és a balkáni zenék sajátos, egyéni keveréke, rengeteg improvizációval, ebben a műfajban találta meg önmagát, kelet-közép-európaiként számára meghatározó a kultúrák találkozása. Zenéjét sokan rétegzenének minősítik, ő maga viszont nem tartja annak, s erre jó bizonyíték, hogy a COVID-időszak lezárásai alatt, miután naponta erkélykoncerteket tartott, rengetegen hallgatták, közösségi oldalán ötszázról hétezerre emelkedett követőinek száma.
Sepsiszentgyörgyön is saját szerzeményeit adta elő, ám azok koncertenként különböztek, hiszen előadásainak 70–80 százaléka improvizáció. Úgy látta, az itteni közönségnek tetszett a muzsikája – mondta Móser Ádám, megjegyezve, hogy amikor francia, argentin, klezmer és balkáni műfajok keveredésére alapozó, saját zenéjét megteremtette, illetve amikor számait írta az évek során, arra gondolt, hogy azokban majd mindenki meghallhatja azt, ami leginkább közel áll hozzá. Kiderült, hogy elképzelése működik, ez bebizonyosodott Sepsiszentgyörgyön is, s ez számára nagy öröm, miként az is, hogy az itteni fesztivál részese lehetett. Sokfelé játszott már, tudja, hogy idegen pályán nehezebb, figyelnie kell az emberek reakcióit a zenére. Most játszott egészen komoly dalokat is, zenéjével ugyanis nem szórakoztatni kíván, hanem úgy gondolja, amikor játszik, a világban megváltozik valami, zenéje megérint valamit az emberekben, és úgy érzi, ez most Sepsiszentgyörgyön sikerült.
