Meglehetősen bizarr ötletnek tűnik, hogy Boros Kinga Kényelmetlen színház című kötetének bemutatóján, mely tulajdonképpen egy doktori dolgozat könyvváltozata, Székely Claribella beszélgetett a szerzővel. Hogy miért történt ez így, arra csak a beszélgetés végén kaptunk pontos választ, de mindenképpen üdítő volt ilyen tálalásban találkozni először a könyv által tárgyalt magasröptű színházelméleti kérdésekkel.
„Kényelmetlen színház – A politikai tartalomtól az észlelés politikájáig. Há miétt adtad ezt a címet ennek a könyvnek, s egyáltalán miétt es írtad ezt a könyvet?” – tette fel az első kérdést Claribella. Az akadémiai pálya ilyen kényszerűségekkel jár – jött a válasz. Kutatásai során Boros Kingát elsősorban az érdekelte, hogy „miben állhat a színház politikussága”. Többen is tárgyalták korábban az észlelés politikáját, akik közül elsősorban Hans-Thies Lehmann neves német színházkutatóra támaszkodott, és azért nevezte kényelmetlennek ezt a színházat, mert olyan előadáspéldák, nézőként megélt helyzetek foglalkoztatták, amelyekben nehéz volt eldöntenie, hogyan viselkedjen. Erre jellegzetes példaként a Feketeország című, Schilling Árpád által rendezett Krétakör-produkció egyik jelenetét idézte fel. Olyan helyzetek ezek – mutatott rá –, melyekben a nézőnek döntenie kell, részvételével hozzájárul-e ahhoz, hogy az előadás zavartalanul lezajlódjon, vagy kilépve a nézői szerepből, visszautasítja a részvételt. „A nézők a mai napig szeretnének ott maradni a setét, kényelmes székben, hogy ne zavarják őket, mit koslatnak ott a nézőtéren, miétt kell hátrafordulni?” – összegzett Claribella.
A kommunista diktatúra időszakáról, a színházi cenzúra és az ideológiai ellenőrzés témaköréről is beszélgettek, mely szintén megjelenik a kötetben, különös tekintettel a sepsiszentgyörgyi „vizionálásokra”, melyek jegyzőkönyvei nagyszerűen tanúsítják, hogy mit is jelentettek egykor azok a bizonyos kritikai főpróbák. Az 1980-ban készült Woyzeck című előadásról, az 1983-as Pompás Gedeonról, Baász Imre egyik híres korabeli performance-áról, pontosabban afformance-áról, a „röpcédulás akcióról” és a tragikus sorsú szentgyörgyi színész, Visky Árpád élettörténetéről is szó esett a továbbiakban, akinek 1500 oldalas követési dossziéját elolvasva sok érdekes információt talált és osztott meg kötetében Boros Kinga.
De nemcsak a múlttal foglalkozik ez a könyv, hanem a jelennel is, például van egy egészen aktuális Szent György-napi vonatkozása is a metamodern fejezetben – veti fel a következő témát Claribella, mi pedig megtudhatjuk, hogy miként kapcsolódik a metamodernizmus elméletéhez egy tűzijátékról szóló álhírt megosztó bizonyos Fazakas Dorka vagy a szerzővel beszélgető Székely Claribella figurája. Bertold Brecht elidegenítő módszereit követni ma már azt jelentené, hogy megtagadjuk őt – jelentette ki a szerző, hozzátéve, hogy Brecht 21. századi aktualitásán gondolkodva jutott el a nevezett médiahekk-jelenségekig, melyek a giccs és az irónia között oszcillálva jelenítenek meg olykor nagy vitákat generáló, komoly tartalmakat.
Fontos részét képezi továbbá a kötetnek a szerző egyik saját dramaturgi munkája, a 20/20 című marosvásárhelyi előadás, mely arról szólt, hogyan változik az emberek emlékezetében a történelem, és hogyan áll össze a személyes emlékekből az általános igazság.
Körömfestéssel egybekötött könyvbemutatót talán még senki sem tartott, márpedig itt az is történt: a szerző és egyes nézők körmeit is kifestette a házigazda hétfő este a Szimplában tartott esemény elején és végén.
