– Hatvan év hosszú idő egy intézmény életében… Hogy telik a 2021–2022-es tanév a jubileum jegyében?
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hatvanadik tanév évfordulóját már a tavaly szerettük volna, tavaly kellett volna megünnepelni, ugyanis valójában a 2021-es volt a sportiskola hatvanadik tanéve, ám a koronavírus-járvány miatt halasztani kényszerültünk az eseményt. Szerencsére, most márciusban sort kerítettünk rá, és egy szép ünnepséggel összekötve emlékeztünk az elmúlt hat évtized történéseire. Ahogy megfuttattam, ez idáig körülbelül 20 ezer sportolója volt a Sepsi ISK-nak, és mi szerettünk volna mindenkit vendégül látni, de ez egy akkora szám, a sportolóink pedig annyira szét vannak szóródva a nagyvilágban, hogy mindannyiukat idehívni nagyon nehéz lett volna. Emiatt elnézést kérek tőlük, s reméljük, hogy majd a Kisstadion helyén épülő székházunk avatóünnepségére többen el tudnak jönni, és akkor teljesebb lesz az ünnep. A hatvanadik évforduló kapcsán tartottunk egy kopjafaavatót a sorainkból eltávozott sportolóink emlékére, továbbá egy emléktábla-avatást az elhunyt Köpe András, egykori síedzőnk tiszteletére. Emellett volt egy kis ünnepség, ahol a régi kollégákkal tudtunk találkozni, szót váltani, emlékezni. Az aktuális tanév ennek a jubileumnak a jegyében zajlott eddig: megtartottuk a 2020–2021-es iskolai évhez kapcsolódó díjkiosztó ünnepségünket, de emellett folytattuk, vittük tovább azt a munkát, amit elődeink ránk ruháztak, azaz felkutatni Sepsiszentgyörgy és környéke legügyesebb gyermekeit, az országos bajnokságokon való részvételt biztosítani számukra és lehetőséget adni a legtehetségesebbeknek, hogy felnőtt szinten folytathassák pályafutásukat.

– Mit jelent 2022-ben a sportiskolás oktatás Sepsiszentgyörgyön?
– A mostani tanévben 404 gyermekkel foglalkozunk, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időben állandósulni látszik ez a szám. A korábbi évekhez képest annyi változás történt, hogy hozzánk csatolták a kézilabda Nemzeti Kiválósági Központot. Itt két edző készít fel három csoportot. Nagyon jó ötlet volt, hogy ők hozzánk tartoznak, de a csapatok működése körül akadnak gondok, hiszen a szakminisztérium nem biztosítja a szükséges forrásokat. Igen nagy elmaradásaink vannak például az étkezési költségeknél, még tavalyról is vannak adósságaink… Ilyen körülmények között nehéz huzamos ideig fenntartani ezeket a csoportokat. Ezen tartozások miatt (a minisztérium nem utalta a csoportok étkezéséhez szükséges pénzt) 2021-ben körülbelül négy hónapig zárolták az iskola bankszámláit. Ez azt jelentette, hogy tanáraink, edzőink alkalomadtán saját forrásaikat felhasználva, saját pénzükből, esetleg a gyermekek, szülők pénzén vitték el versenyezni sportolóinkat, és úgy gondolom, hogy ez így nagyon nem volt rendben. Sokáig elhúzódott ez a helyzet, és még erre az esztendőre sincsenek meg a szükséges anyagiak. Amint mondtam, összesen 404 gyerekkel működünk, akik öt különböző sportágban vannak jelen az országos bajnokságokon. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a sportiskola tanári közössége egy fiatalítási folyamaton megy át, az elmúlt esztendőkben több kollégánk nyugdíjba vonult, helyüket fiatalok vették át, és úgy tűnik, tetszik nekik, szívesen csinálják, szeretik a kihívásokat, bár be kell vallani, nem könnyű a munkájuk. Ezen a területen hétről hétre meglátszik a befektetett munka és annak minősége, az ifjúsági sportban minden hétvégén felmérőt írunk abból, amit egy-egy versenyig, mérkőzésig megtanultunk, begyakoroltunk. Nyilván, nem várhatjuk el a gyerekektől azt, hogy egyből eredményt mutassanak fel, ugyanis a tapasztalat sok év alatt halmozódik, de az út, amin járnak jó, és ez szerintem rendben van. A munkájukhoz kitartást és sok szorgalmat kívánok, hiszen a kiemelkedő elődeink eredményei köteleznek. Itt rögtön megjegyzem, hogy régebben más volt sportolni, sportra oktatni a gyerekeket, mint most. Én huszonnegyedik éve dolgozom a sportiskolánál, és el kell mondanom, hogy jelentős változáson megy át ez a tevékenység, mivel egyre nehezebb a gyerekeket sportra fogni, az viszont örömmel tölt el, hogy akik sportolnak, nagyon szeretik és rajongóivá válhatnak annak a sportágnak, amelyet űznek.

– A mindenkori sepsiszentgyörgyi sportiskola égisze alatt eddig tizenöt szakosztály működött, jelen pillanatban öt van, melyek ezek? Lehetne-e a Sepsi ISK sportágpalettáját tovább bővíteni?
– Most atlétika-, kézilabda-, kosárlabda-, birkózó- és asztalitenisz-szakosztállyal működik a Sepsi ISK, az évek során ezek mellett volt még torna, labdarúgás, sí, tenisz, jégkorong, úszás és időszakos jelleggel vagy nagyon szűk időre sífutás, gyeplabda, teke és íjászat is. Átnézve ezt a listát, szerintem igény lenne a sportiskolás paletta bővítésére, és nagyon érdekesnek is találnám, ám ez nem könnyű folyamat. A szakminisztérium évről évre megszabja nekünk a tanárok létszámát, továbbá egy sportág űzéséhez feltételek kellenek – sportbázis, ugye, és edző. Az utolsó sportág, ami bekerült hozzánk, az az asztalitenisz, és mivel korábban volt már nálunk ilyen, az újraindítás könnyebben ment. Most tizenöt tanár dolgozik nálunk: hárman vannak az atlétikánál (Révész Katalin, Horovitz Hanna, Kristály Ildikó), négyen a kosárlabdánál (Nemes Áron, Bordás Noémi Ágota, Szonda Arnold, Kovasch Norbert), ketten az asztalitenisznél (Kocsis Balázs, Kádár Tibor), hárman-hárman a kézilabdánál (Szerző Árpád, Vida Attila, Kolumbán Anett) és a birkózásnál (Kertész Dávid, Hatos Péter, Kertész Beáta). Az edzéseink a város különböző iskoláinak sporttermeiben zajlanak, ezúton is köszönöm a segítségüket, támogatásukat. A birkózók tevékenységei a Gulliver Óvodához tartozó egykori Kis Árpád-iskolában folynak, az atlétikások a városi stadionban készülnek, a kosárlabdaedzéseket a Mikes Kelemen Líceum, a Mihai Viteazul Főgimnázium, a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola, valamint a Puskás Tivadar Szakközépiskola sporttermében tartjuk, a pingpongozók a Topspin asztalitenisz-teremben tréningeznek, a kézilabdások pedig a Vadász utcai sportteremben sajátítják el a sportág fortélyait. Itt el kell mondanom, hogy az épülő kisstadioni székházunkkal sem tudjuk majd teljesen lefedni a sportiskolás csoportok működését, így a jövőben is szükségünk lesz a korábban említett iskolák segítségére. Egyértelműen könnyebb lesz számunkra, hogy lesz labdajátékokra használható termünk, birkózóink pedig hosszú-hosszú évek vándorlása után megkapják végre a saját otthonukat.

– Az elmúlt két esztendő a koronavírus jegyében telt el, ami rányomta bélyegét a társadalom minden részére, így a sportiskolás tevékenységre is. Mit jelent az, hogy most nincsenek korlátozások?
– Egyértelműen minden másképp van, s nagy könnyítés volt mindenki számára, hogy a versenyeztetést már nem kötik a Covid-teszthez. Ebből kifolyólag eléggé szabadon, jobb körülmények között és az egykoron megszokott feltételek mellett járhatunk a különböző megmérettetésekre. Az elmúlt két évben a kollégák hozzáállása maximálisan jó volt, mindenki kereste a módozatát, hogy miként lehet edzéseket tartani, vagy hogy lehet a gyermekeket mozgásban tartani és nem utolsósorban megtartani.

– Most miként zajlik a toborzás?
– Az tulajdonképpen a teljes iskolai év során folyik. A tanév elején, szep­temberben szoktuk kialakítani, felfrissíteni csoportjainkat és ezek létszámát kiegészíteni. A tehetséges gyermekek keresése folytonos, egész esztendőben lehet csatlakozni szakosztályainkhoz. A Facebookon is megtalálható az intézményünk, ott vannak az elérhetőségek, így bátran lehet keresni minket.

– Nap mint nap egyre több a sportegyesület, nagy a konkurencia e téren Sepsiszentgyörgyön?
– Mi dolgozunk, s megpróbáljuk becsületesen és következetesen elvégezni munkánkat. Nincs vérre menő konkurencia a szentgyörgyi sportklubok között, és én az gondolom, hogy inkább kiegészítjük egymást, és az erőforrások okosabb felhasználásával akár tovább is lehet fejleszteni ezt. Szerintem távlatilag az lenne a logikus lépés, ha az ifjúsági sport a sportiskola kötelékében folyna, a felnőtt sport pedig különböző egyesületekben. Kosárlabda szempontjából nagyon jó helyzetben van Sepsiszentgyörgy, hiszen itt van az ország legjobb női kosárcsapata. Kézilabdában is egy jó mozgalom van kibontakozóban, és a következő években valószínű, hogy első osztályú csapata is lesz a megyeszékhelynek, de asztaliteniszben, birkózásban, atlétikában is vannak tehetséges gyerekeink, akik felnőttként a Municípiumi Sportklubnál vagy a Sepsi-SIC-nél folytathatják tevékenységüket. Sportolóinknak plusz motiváció lehet, ha Sepsiszentgyörgyön beindul a testnevelési egyetem, ami eggyel több boldogulási lehetőséget biztosít majd.

– Az évek során sokszor költözött a sportiskola, de úgy néz ki, hogy a közeljövőben révbe ér a Kisstadionban épülő székház ügye…
– Az elmúlt 60 év alatt mintegy tizenkét székháza volt a Sepsiszentgyörgyi ISK-nak. Amióta én itt dolgozom, megfordultunk már a szemerjai óvodában, a Kós Károly-iskola főépüle­tében, bentlakásában, a Mikes Kelemen Líceumban. A Victor Babeș utcai székházban 2008 óta vagyunk. Most már úgy látom, hogy kezd kibújni a nap a felhők mögül, és haladunk a szivárvány felé. Nemrégiben kétéves befejezési határidővel újra elkezdődtek a Kisstadion építkezési munkálatai, és nagyon reméljük, hogy itt már minden körülménynek megfelelő székházat és sportbázist tudunk kialakítani. Bizakodom, hogy 2024-től már itt zajlik majd a mindennapos tevékenységünk, hiszen a jelenlegi irodáink egyre szűkösebbek. Ahogy korábban említettem, lesz új birkózótermünk, labdajátékterem és egy minihotel is, de a terveim között szerepel az is, hogy egy kisebb sportmúzeumot hozzunk létre.

– Sikerült az újabb igazgatói versenyvizsgád, milyen személyes terveid, elképzeléseid vannak az előtted álló új igazgatói mandátumban?
– Jó a sportiskola vezetőjének lenni, szeretem az itteni közösséget és szeretem azt a munkát is, amit itt folytatunk. Mindig kihívást jelent számomra a tehetséges gyerekek felfedezése, kiválasztása és edzése. Nagyon örvendtem, hogy sikerült kiadni a 60 éves sportiskola felfrissített monográfiáját, amit az elkövetkező évek során lehet majd tovább bővíteni. Óriási munka áll a könyv megszerkesztésében, főleg úgy, hogy a sok költözés miatt az adatok nagy része elveszett. Legfőbb tervem nyilvánvalóan az új székházunkhoz kapcsolódik, mivel szeretnénk egy olyan központot kialakítani ott, amely új lendületet ad az iskola működésének. Új otthon lesz mindenki számára, az alkalmazottaknak és sportolóknak egyaránt. Mindezek mellett szeretnénk folytatni, fenntartani szakmai munkánkban azt a minőséget, amely jellemző ránk, és miért ne, bővíteni a sportágak számát is, ha már új székhelyre költözünk. Továbbá szeretném, ha felelevenítenénk, újraindítanánk a székelyföldi sportiskolák találkozóját, amely a múltban nagy népszerűségnek örvendett.