Pálmai Tamás
„Nyelvében él a nemzet” – ezt a mondatot először Széchenyi István mondta. Majd Kodály Zoltán pár évvel később úgy fogalmazott: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” A magyar kultúrát pedig csak magyarul lehet megérteni és csak magyarul lehet továbbadni.
Ezzel – nyelvében él a nemzet – kezdte a jó pásztor vasárnapján nigériai papunk is a békési szentmisét. S így folytatta: „A magyar családoknak magyar gyermekek kellenek és magyar papok. Az, hogy én itt vagyok, azt jelenti, hogy baj van. Magyar papnak kellene itt állnia. De nincs. Tőlünk nyugatabbra pedig még rosszabb a helyzet, ott minden második, harmadik lelkész idegen. Régebb a nagy családokban legalább egy gyermeket papnak szántak. Ma még a nálam tanulók – tehát egyházi pályára készülők – közt is kevés a nagycsaládos, és ha rákérdezek egy kétgyermekesre, adná-e papnak az egyiket, azt feleli, hogy Isten ments! Ha ezek után megkérdem, hogy akkor én mint pap többet adtam-e neked, mint te adnál értem, halkan rebegi, hogy igen. Nos, akkor ezek szerint becsülj engem, és imádkozz értem és a papi, szerzetesi hivatásokért – felelem.”
Velős szavak az atyától. De igazak. Hogyan jutottunk ide, és miért, az jó kérdés. A hívek szerint a papok miatt, a papok szerint a hívek miatt. A kereszténydemokrata politikusok szerint mindez a neoliberalizmus miatt van, az egyháztörténészek szerint pedig a Nagy Francia Forradalom óta rohanunk a mélybe. A baloldali sajtó szerint az inkvizíció, a pápai kapzsiság, a korrupció, a hiteltelenség és pedofília áll emögött. A ma még hívő, templomba még járó keresztények zöme szerint egyik sem kizárólagosan igaz, de mindegyik állításban van olyan igazság, amiből okulni kellene. Mert ez a sarkalatos kérdés is olyan, mint minden, ami miatt a mai életünk olyan-amilyen. Olyan-amilyen, mert könnyebb sírni, hogyha valami rossz, mint tenni ellene.
A mai világunk arról szól ugyanis, hogy nem mondjuk ki a dolgokat. Tisztelet a nagyon ritka kivételnek, aki, ha megteszi, rögtön megmagyarázzák, hogy nehéz gyermekkora miatt frusztrált, locsog összevissza, mert nem volt még a lélekturkálóban, ahol a szakemberek kibeszélnék belőle a még szólni merő embert, hogy aztán kedves zombivigyorral kommunikálja a semmit. De nekünk akkor is meg kell szólalni, ha minden összeesküvés-elmélet való igaznak bizonyul. El kell mondani, hogy bizony a király meztelen. Hogy igenis a gyermeknek is káromkodni lesz kedve, ha a korunk korifeusainak szavát hallja.
Jó pásztor kell nekünk, sürgősen, amíg teljesen be nem rekedünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
