Kézdivásárhely adott otthont a huszonharmadik nemzetközi Bányászati, Kohászati és Földtani (BKF) konferenciának. A rangos rendezvényt évente más-más erdélyi helyszínen tartják. A Gábor Áron Szakképző Líceumban mintegy hetven résztvevő tudományos előadásokat hallgatott és szakmai kiránduláson ismerkedett a térség földtani és kulturális értékeivel.
A rendezvény tudományos fórum a szakma Kárpát-medencei képviselői, illetve kutatók és diákok számára, szervezője hagyományosan az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), illetve egy több főből álló szakértői csapat, köztük székelyföldi és kolozsvári geológusok. A május 12–15. között tartott BKF-konferencia szervezését jelentős mértékben segítette két kézdivásárhelyi geológus, Bartha Zsolt és Kovács Alpár.
A földtani kiránduláson több székelyföldi sajátosságot is megtekintettek a résztvevők: Kézdiszentlélek határában, a Perkő alatt a Tarkői Homokkő Formációt, illetve a Csomád vulkáni tevékenységére utaló horzsakőtartalmú szórt lapilliréteget, majd Kászonjakabfalva környékén az úgynevezett kréta flis rétegsorát vették szemügyre. Nagytusnádon a csíkszeredai Jánosi Csaba geológus kalauzolta őket az igazi kuriózumnak számító borvízmúzeumban, kiemelve, hogy a szénsavas ásványvizek jelentik a Székelyföld legnagyobb értékét, de azokat nem hasznosítják megfelelően. Az idegenforgalmi látványosságnak számító múzeum létrehozói emléket kívántak állítani a borvíznek, illetve a tárgyak, üvegek, címkék mellett rávillantanak a borvízhez kapcsolódó tudományos kutatásokra is. A geológusok ezután egyebek mellett megtekintették a mikóújfalusi magmás (shoshonitos) kőzettestet, illetve Baróton az Erdővidék Múzeumában kiállított, világviszonylatban is ritkaságnak számító masztodon csontvázát.
A következő napon tartották a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceumban a tudományos konferenciát. A rendezvény nyitányában Kovács Alpár, a konferencia elnöke házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, kiemelve, hogy két év megszakítás után újra személyesen találkozhatnak. Az elmúlt huszonhárom év alatt rendezvényeikkel nagyrészt lefedték Erdélyt, viszont mostanra a földtan szekcióban csökkent a bemutatott tudományos dolgozatok száma, azért is, mert csökkent maga a feltárás, termelés, s emiatt a kutatás is. Ehhez kapcsolódva Hatala Pál, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület vezetője megjegyezte, Magyarországon továbbra is létezik kohászat és bányászat, csak e szakmák társadalmi elfogadottságán, ismertségén kellene javítani azért, hogy a világ többet tudjon róluk. M. Tóth Tivadar, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, szegedi egyetemi tanár, továbbítva a tagság üdvözletét, megjegyezte: a geológia örök szépsége, hogy nem ismer határokat. A résztvevőket köszöntötte Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere is, hangsúlyozva a tudományos kutatások jelentőségét, illetve azt, hogy a földtan megkerülhetetlen tényező.
Két könyvbemutatót is tartottak a konferencia helyszínén. A kolozsvári Wanek Ferenc geológus nemrég megjelent, Fordulópontok és meghatározó személyiségek Erdély altalajkincseinek megismeréstörténetében 1920 előtt című tudománytörténeti kötetét ismertette (ezt két nappal korábban Sepsiszentgyörgyön is bemutatta), kiemelve az erdélyi földgáz felfedezéséhez kapcsolódó, általa feltárt részleteket is. Szakács Sándor vulkanológus meg is jegyezte: a kiadvány annyira fontos tudománytörténeti adatokat tartalmaz, hogy azt le kellene fordítani angol nyelvre, erre Jaskó Tamás Angliában élő magyar geológus vállalkozott. Ezt követően a magyarországi Komlóssy György bauxitföldtani kutatásokkal foglalkozó, világviszonylatban elismert geológus társszerzőként ismertetett egy új szakkönyvet.
Ezután a résztvevők tudományos előadásaikat mutatták be, két kolozsvári geológia szakos diák – Bakó Gabriella és Kovács Dániel – olyan ásványvizes, illetve kőzettani kutatást ismertetett, amelyek e térséghez kapcsolódnak. A konferencia végén Kovács Alpár bejelentette, Bakó Gabriella dolgozata bizonyult a legjobbnak, illetve a szervezők azt is eldöntötték, hogy a jövő évi BKF helyszíne Resicabánya lesz.