Nagyjából így lehet viszonyulni a hétfőn bejelentett Támogatás Romániának elnevezésű, úgymond válságcsomaghoz is: jó, hogy megszületett, nehéz viszont szabadulni az érzéstől, hogy egy része az intézkedéseknek sajnos ismét csak porhintés, másik hányada pedig ködös, és nem kicsit kétséges a megvalósulásuk. Ugyanis bármennyire nem tetszik a döntéshozóknak, felelősöknek, de el kell fogadni, hogy amiből most igencsak hiány van, az az idő. Ha megfelelő távon belül valós eredményt várnak a most elgondoltaktól, sürgősen le kéne mondani az évekig „sikerrel” alkalmazott receptekről: széles általánossággal megfogalmazott döntések, a gyakorlati szabályozás hosszas késlekedése, még akkor is, ha a legtöbb tűzoltásra alkalmas, populista intézkedés.

Vegyük csak sorban. Elsőként ott lenne a kilenc hónapos hitelmoratórium, ami önmagában rendben lenne, hiszen folyamatosan nő a száma azoknak, akiknek az egyre ijesztőbb törlesztőrészletek rémével kell havonta szembenézniük. Igen hasznos lett volna, ha részletes magyarázattal szolgáltak volna afelől, hogy kik és miként élhetnek majd a lehetőséggel. „Az elmúlt időszak válságai miatt anyagi nehézségekkel küzdő magán- és jogi személyek” megfogalmazásnál általánosabbat már nem is tudtak volna kitalálni, és csak találgatni lehet, hogy az alkalmazásra vonatkozó konkrét előírások mikor is születnek meg, mit is tartalmaznak majd.

A szemkiszúrás, porhintés tipikus példája a nyugdíjasoké. A hétfői döntés értelmében egyszeri hétszáz lejes juttatást kapnak mindazok, akiknek az időskori javadalmazása nem haladja meg a kétezer lejt. Talán mondani sem kell, az elszálló árak mellett ez az egyszeri összeg még mentőövnek is kevés, és egy körömfeketényit sem old meg a kisnyugdíjasok – az állam által évek óta elhanyagolt – gondjaiból.

Végül ott van még a csomag azon része, mely az állami spórolást és a bevételnövelést szolgálja. Több intézkedésről van szó, a közalkalmazotti állások befagyasztása, az államkassza bevételeinek növelése és nem utolsósorban az uniós támogatások minél hatékonyabb lehívása. Érthető, hogy az állam a saját kiadásait mérsékelni, bevételeit növelni kívánja, de lehetetlen nem észrevenni, hogy a különböző előírások részben kioltják egymást. Nagy kérdés például, hogy az alkalmazások betiltása mellett miként lesznek képesek az egyes intézmények, önkormányzatok hatékonyabban behajtani a kinnlevőségeiket, vagy az uniós támogatásokat lehívni, hiszen hosszú ideje hallhatjuk, hogy nincs elegendő szakember e célok elérésére. Az új szabályozás még az esélyét is megszünteti, hogy esetleg mérsékeljék ezt a szakemberhiányt. És akkor nem is említettük a közszféra azon ágazatait, ahol az emberhiány még komolyabb gondokat okoz, lásd egészségügy, oktatás, kultúra.

Bárhonnan is néznénk, a nagy dérrel-dúrral hétfőn bejelentett intézkedéscsomag egy része sajnos csak pótcselekvés, de legalább a kormány, a politikum elmondhatja, segíteni akarnak. Megtehetik, hiszen ha nem sikerül, az nem nekik fáj majd.