Az alcímben szereplő úriember egyike a három Királyoknak – mert ilyen is van a magyar irodalomban. Mielőtt felhördülnének az érzékenyebb olvasók, gyorsan elmondjuk, sorrendben Király Lászlóról (1943, Sóvárad), ő magáról (1971, Kolozsvár) és Király Zoltánról (1977, Kolozsvár) van szó. Jeles szereplői ők a magyar irodalomnak, otthon vannak versben, prózában, szerkesztésben, újságírásban stb. Talán túl sok is ennyi, ennyi embernek is.
Farkasról hazudhatjuk, hogy bír háromszéki gyökerekkel, főként Háromszék napilapos gyökerekkel (ezzel viszont nem hazudunk), ugyanis Farkas Árpád költő, az újság volt főszerkesztője idejekorán felismerte Sortűz című kisregénye fontosságát, és merészet vállalva, a Háromszék hasábjain folytatásban közölte azt (ami egykor nagy divat volt, de napjainkra sajnos majdnem teljesen kihalt). Láttam is egy helyen, ahogy a lapból az oldalakat kivágva ragasztották össze a folytatásokat (nesze neked szerzői jog; de bárcsak így szegné meg mindenki…). A Sortűz a romániai 1989-es forradalomról, változásokról szól, húsba vágóan, „főszereplői: egy magyar, egy román, egy szász és egy szerb ifjú különböző egységeknél, más-más helyszínen szolgálnak. Közülük van, aki elesik, másikuk megroppan az átéltek súlya alatt, és van, aki így vagy úgy, de túléli. (…) A magas szépirodalmi értéket képviselő Sortűz, akár ünnepélyes díszlövések sora, az ő emlékük előtt tiszteleg” – áll a kötet hátoldalán. Nyomatékosítja a regény hitelességét, hogy a szerző éppen a forradalom idején volt katona, sisakját lövés is érte, túlélése hajszálon múlt.
Szerzőnk, amikor éppen nem a mások vagy a saját kézirataival bajlódik (jelenleg az Országút művészeti, közéleti, tudományos lap főszerkesztő-helyettese), fotózással is foglalkozik. Ne legyen meglepő, miként az sem, hogy volt barlangász, ipari alpinista, szedő, korrektor, de még bizsukat is gyártott. Hogy politikai nézeteiről is essen szó, egy időben royalistának vallotta magát. Most nem nagyon vannak politikai nézetei, mondta, amikor alig két hete megtudtam, hogy royalista tüntetéseken is részt vett. „Azért harcoltam a forradalomban, hogy mindenki olyan tüntetésen vegyen részt, amilyenen akar” – tette hozzá.
Annak ellenére, hogy 1990 januárjában közlik először verseit a frissen alakult kolozsvári Jelenlét lapban, saját kötettel, a Higanymadár című verseskötettel 2002-ben debütál a Kriterion Kiadónál. A könyv megjelenésekor már Budapesten él. 2004-ben lát napvilágot a Hosszú árnyékok földje verseskötet, 2005-ben az f. versek, 2007-ben a Szósav. 2010-ben elbeszélésekkel és novellákkal jelentkezik, A Boldog utca hava és egyéb történetek kötetben. 2013 ismét a versek éve, a Szét, nem össze kötettel. 2017-ben robban a már említett Sortűz, előbb Kolozsváron a Sétatér, majd 2018-ban Magyarországon a Magyar Napló kiadásában. 2019 is a próza éve, a jól sikerült Ha elfogy a fény novelláskötet jelenik meg (elárulom, elképedtem, amikor elmondta, nagyrészt egy táblagépen írta, ügyes-bajos dolgai intézése közben). 2019-ben visszatér a vershez az Út a tengerszemekhez kötetben.
Sepsiszentgyörgyi szerzői estjére május 28-án 17 órától kerül sor a Tein Teaházban. Ott majd meg lehet tudni, még mivel is foglalkozott, milyen volt az Előretolt Helyőrség, az Erdélyi Híradó, a Napút folyóirat munkatársának, a FISZ Hortus Conclusus könyvsorozatának, az Ambrózia online kulturális irodalmi folyóirat szerkesztőjének és az egyik alapítójának lenni, dolgozni az Irodalmi Jelen irodalmi és művészeti folyóirat és portál próza- és műfordítás rovatánál, létrehozni a tegnap.ma portált, ahol kollégájával, Döme Barbarával közösen az Irodalom vágatlanul alcím alatt szólaltatnak meg minőségi irodalmat (saját zsebből).
Miklóssi Szabó István
