Tudom, hogy a mai napon semmi nem utal ünnepre. A forgalom nagy, az üzletek nyitva vannak, a gyermekek iskolában, a felnőttek munkahelyen… de mégis ünnep van. Jézus mennybemenetelének ünnepe.
A mai napon emlékezünk meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadása utáni negyvenedik napon elbúcsúzott tanítványaitól, és a szemük láttára felemelkedett az egekbe, míg a felhők el nem takarták őt. A Szentírásban így olvashatunk erről az eseményről: (…) erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt, a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. (ApCsel 1,4–11).
A tanítványok lefagyva álltak az esemény színterén. Talán csalódottan, szomorúan vettek tudomást arról, hogy ismét magukra maradtak. Amikor már úgy tűnt, hogy minden jóra fordul, rendben lesz minden, a dolgok váratlan fordulatot vettek: Jézus otthagyta őket a maguk nyomorúságával, a mindennapok nehézségével. Nagypéntek után immár másodjára érezték magukat üresnek, árvának, reményvesztettnek. Akkor még nem tudták, hogy csupán pár napot kell várniuk a megígért erőre: a Szentlélekre, mely ezt az árvaságot megszünteti, a reménységet visszaadja, és eggyé teszi a tanítványokat önmagával és egymással. Még csak pár nap, és újra reménység lobban és élet fakad!
Mennybemenetel ünnepén állj meg egy percre és tekints fel te is az égre. Ha épp szüneted van a gyárban, vagy tartasz egy kis pihenőt a házimunka során, egy pillanatnyi időt szánj arra, hogy vizsgáld meg az életedet. Lásd meg, hogy akármilyen mélyponton is legyél, nem vagy egyedül! Bár Jézus nincs fizikailag melletted, Szentlelke által mégis erőt ad, vigasztal, felemel, vezet. Tekints fel az égre, és ha kell, mondd ki hangosan is azt a bátorítást, amit egykor a tanítványoknak mondott a Mester: Ímé, én tiveletek vagyok a világ végezetéig.
Kapaszkodj ebbe az ígéretbe, és térj vissza a rövid csendesség után munkádhoz. Azzal a reménységgel folytasd azt, amit éppen elkezdtél, hogy lépteidet a világ Megváltója, a mindenség Ura vigyázza, ezért soha nem vagy egyedül! Ámen.
Marosi Tünde
