Járvány, háború. Napjaink két nagy csapását Bereményi Géza már gyermekkorában megtapasztalhatta: nagyszülei nevelték, és nagyapja borotválkozás közben mesélt neki világháborús élményeiről, így aztán olyan volt, mintha maga is megjárta volna a háborút, ráadásul Budapesten a negyvenes évek végén tombolt a diftériajárvány, a betegséget pedig maga is elkapta. Hogy a mostani események valaminek a végét jelentik-e vagy a nyitányát, arról azonban csak találgatni lehet – vélekedett Bereményi Géza Kossuth-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, rendező, a Nemzet Művésze, aki népes közönség előtt Szegő Jánossal beszélgetett életútjáról, valamint legutóbb megjelent köteteiről, a Magyar Copperfield önéletrajzi regényről és az Azóta is élek című novelláskötetről szombaton Sepsiszentgyörgyön a SepsiBook könyvvásáron.
Írás közben benépesedett az emlékezete, új összefüggéseket fedezett fel – vallott önéletrajzi ihletésű könyvéről Bereményi Géza, aki szerint a valóságnak jellegzetes szövete van, nagy érzékünk van az igazsághoz, emlékezetünk pedig nagyon jó műértő. Igazi „hidegháborús környezetben” lett íróvá, a hatvanas évek végén, amikor Magyarországon a fiatal alkotók körében gyakorlatilag az volt a szabály, hogy nyomtatásban nem szabadott megjelenni – a rendszer ugyanis „vadászott” az ifjú írókra. Társai már 1968-ban íróvá avatták, 23 éves korában jelent meg első kötete, ekkor azonban egy időre szakított a prózaírással, elkezdett veszélytelenebbnek számító vizekre evezni – meggyőződése, hogy ezért él még ma is, környezetében ugyanis sorra haltak meg az emberek. Összeismerkedett egy rajztanárral, Cseh Tamással, és zenére vagy ritmusra nyersen és nyíltan leírhatta, amit akar, ez ugyanis rétegműfajnak számított, nem övezte akkora figyelem a rendszer részéről, azt gondolták, úgysem érdekel senkit. Többnyire a zene volt előbb, arra írta a szöveget – osztotta meg a műhelytitkot, dalszövegei kapcsán pedig megjegyezte: azokat szereti leginkább, amelyeket a közönség is szeret.
A filmes világban korábban érződött a közelgő rendszerváltás szele, előbb amatőr filmeseknek írt filmforgatókönyveket, aztán amikor már elismert forgatókönyvíró lett, a várható elbocsátására készülő Nemeskürty István ösztönözte arra, hogy maga rendezze első filmjét, a Tanítványokat, ezt követte később az Eldorádó.
És bár szeretne végre boldog fikciót írni, ahol csak ő tudja, mi a valóság, most mégis történelmi könyvet ír Bereményi Géza, egyetemi éveiről, íróvá, felnőtté válásáról szóló mű készül, „azt hiszem, a Kádár-korszak lelkét meg tudom írni”. Szegő János kérdésére azt is megerősítette: örömmel „árusítja ki életét”, ez nem szégyen vagy dicsekvés kérdése, örül, hogy végre kimondhatja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
