Nagy Miklós Kund marosvásárhelyi művészeti író, publicista Szemben ülünk, beszélgetünk című, a marosvásárhelyi Lector Kiadó és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány közös kiadásában tavaly megjelent interjúkötete kapcsán beszélgetett a szerzővel munkatársunk, Nagy B. Sándor újságíró, a SepsiBook könyvvásáron.
Nagy B. Sándor felvezetőjében úgy fogalmazott, a szerzőt olvasva mindig rácsodálkozik arra az érzékenységre, amivel a képzőművészet felé fordul. Egy olyanfajta közvetítő szerepet vállalt fel hosszú évtizedek óta, mely hiánypótló, nagyon kevesen járják ezt az utat: szavakba önteni, megfoghatóvá tenni a művészet érzésekből, érzetekből táplálkozó és ugyanígy kifejeződő világát. Nagyon nehéz feladat lefordítani egy festményt, szavakban kifejezni valamit, aminek sokszor épp az a célja, hogy ne lehessen elmesélni. Nagy Miklós Kund így hozza közelebb ezt a világot azokhoz az emberekhez, akiknek nincs képzettségük arra, hogy a modern, posztmodern, nonfiguratív stb. művészetet befogadják. Leginkább a nyelvezete miatt érzi hiánypótlónak, mert gyakran azt tapasztaljuk, hogy azok a szakemberek, esztéták, művészettörténészek, akiknek épp az lenne a feladatuk, hogy utat nyissanak a művészeknek a nagyközönség felé, tudományos értekezéseikkel, magasröptű eszmefuttatásaikkal csak mélyítik az árkot az alkotók és befogadók között.
Ezek után számos kérdéssel bombázta a művészeti írót. Nagy Miklós Kund elmondta, az eltelt öt évben született munkáiból válogatott egy kötetre valót. Fontos emberekkel beszélgetett, olyanokkal, akiknek van mondanivalójuk. Alkotókkal, akik saját művészetükről mondják el, mit akarnak. Nem mindenki tudja ezt megfogalmazni, s akkor ketten igyekeznek megközelíteni a szándékot úgy, hogy formába is öntsék. Fontos számára, hogy szemben üljenek, hogy lássa az alany reakcióit, arcizmainak rándulásait, szemének rezdüléseit. Ugyanígy tesz tárlatmegnyitókon is – több száz kiállítást nyitott meg –, nem felolvas, hanem szabadon beszél, és közben figyeli a hatást, hogy létrejön a hallgatóban a felismerés.
Szemből szemben ülve lehet megteremteni azt a meghitt, bensőséges hangulatot, hogy a művész, író neki mondja el, amit érez, s őáltala mindenkinek. Így látják, hogy mi van egymás szemében, azt is, ha mosoly jelenik meg a másikéban. Így válhat igazán őszintévé és hitelessé a kérdezett. Eszmét cserélnek. Nem biztos, hogy mindenben egyetértenek, néha vitáznak, de megteremtődik a hangulat, feszültség, ami feltétlenül fontos a jó interjúhoz – magyarázta Nagy Miklós Kund.
