Borsodi L. László magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Dimény H. Árpád néprajzot végzett, de lapszerkesztőként dolgozik, és mindkettőjük életében többé-kevésbé folyamatosan jelen van a költészet – mutatta be Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője beszélgetőtársait a SepsiBook könyvvásáron az Erdélyi Híradó Kiadó pénteki programján a Köröndön.
Borsodi L. László: Estére megöregszel és Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak című új kötetei ürügyén beszélgettek, de korábbi versesköteteikről, vallomásosságról és szerepjátékokról, inspirációs forrásaikról és családtagjaikkal való kapcsolataikról is megosztották gondolataikat a hallgatósággal.
Az első kérdés az volt, hogy jellemző-e rájuk a vallomásosság. Borsodi szerint igaz ugyan, hogy legutóbb egyes szám első személyben írt, de ez csak látszólag jelent vallomásosságot, mert ebben az énben felépíthető mindenféle szerepjáték. Dimény szerint valójában a látszat a kulcsszó, a költőnek el kell hitetnie, hogy amit leírt, az színigaz, és empatikusnak kell lennie az olvasóval, hisz az emberek azért olvasnak verseket, mert önmagukat keresik ezekben. Miközben mégiscsak azt képezik le a versek, amivel életük különféle helyzeteiben találkoznak, ezért jellemző rájuk a vallomásosság.
Mint elhangzott, folyamatosan új hangokat, új formát keresnek, miközben új tapasztalatokkal gazdagodnak, de valójában ugyanazokat az örök témákat dolgozzák fel minden kötetben. Korábbi költői hangjukról, annak változásairól vallottak, majd az őszinteség fokáról és arról is szó esett, hogy mennyire kívánja meg a téma az őszinteséget. Az Estére megöregszel című kötet, akárcsak Dimény Apatológiája főhajtás az édesapa előtt. Borsodi lírai memoárjának ötlete a költő édesapjának egy megjegyzése nyomán született meg, és többféle szövegtípus megtalálható benne: párbeszédek, édesapja emlékiratai, saját naplójegyzetek és az egykor tanár édesapa tanítványainak visszaemlékezései. „Mindnyájunk életében eljön az idő, amikor elkezdünk nem csak magunkkal foglalkozni” – fogalmazott Dimény, majd ő is mesélt az Apatológia megszületésének körülményeiről és a most készülő legújabb kötetéről is, melyben több vers az édesanyjáról szól. Gyermekverskötet már, úgy tűnik, nem lesz – vallotta.
Később verseik epikusságáról faggatta őket a házigazda, arról, hogy lehet-e történetmesélésről beszélni ezekkel kapcsolatosan, hogy mennyire kell kibontani vagy elhallgatni a versben azokat az eseményeket, amelyek kiindulópontként szolgáltak a megíráshoz.
Felolvasás következett, majd Borsodi az új kötet megírásának körülményeiről, Dimény pedig arról mesélt, hogy milyen hatással van rá a kortárs amerikai irodalom, melyből fordít, és fordításkötet megjelentetéséhez is jóváhagyást kapott. Az apa-fiú kapcsolat eredőjéről, a hitről, a szövegbeli viszonyokról beszélgettek még, majd arról is elárultak néhány titkot, hogy mennyire befolyásolja családtagjaik jelenléte a közönségtalálkozóikat, felolvassák-e nekik a verseiket stb. A közönségtalálkozó újabb felolvasással ért véget.