Húsz évig volt a magyarországi Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, és szomorúan látta akkoriban, hogy kedvenc színházának, a szentgyörgyinek még nem készült el a monográfiája – indította Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője Veress Dániel A sepsiszentgyörgyi színház rövid története című könyvének szombati bemutatóját. A színháztörténész Kopacz Attilával, a Tinta Kiadó tulajdonosával mutatta be az új kötetet a sepsiszentgyörgyi könyvvásáron.
Elkönyvelte tehát ezt a hiányt Szebeni Zsuzsa, és arra gondolt, hogy valójában ennél rosszabb is lehetne a helyzet: ha lenne monográfia a színházról, de az olyan érdektelen lenne, amilyennel gyakran találkozott már. Szerencsére ez a könyv nem ilyen, hisz Veress Dániel egykori irodalmi titkár és dramaturg „kívülről-belülről ismerte” a sepsiszentgyörgyi színház történetét.
Kopacz Attila elöljáróban arra a kérdésre válaszolt, hogy miért foglalkozik színháztörténettel. Mint kifejtette, a kiadónak minden eszköz a rendelkezésére állt a kötet a megjelentetéséhez, és őt még diákkora óta érdekli a színház, amikor az iskolakerülés helyszínéül a színházi büfét ajánlotta neki a magyartanárnője, és ott valóban izgalmas világba nyert betekintést, közeli ismeretségbe kerülve Czegő Zoltánnal, Baász Imrével és Veress Dániellel is, akikről személyes emlékeit is megosztotta a hallgatósággal. A kézirat akkor került hozzá, amikor László Károly színművész színházi könyvéhez kerestek fotóanyagokat az intézmény archívumában.
Mint megtudhattuk, Veress Dániel 1992-ben írta meg a sepsiszentgyörgyi színház rövid történetét, méltatva a fontosabb előadásokat, színészeket, rendezőket, amelyek és akik a rendszerváltás előtt meghatározták a mára közel hetvenöt éves intézmény történetét. A szerző kiemelt figyelemmel tárgyalja a kommunista idők nehézségeit, a kiszállásokat és a kollokviumok történetét is, melyek fontosságáról több érdekes korabeli történetet is mesélt a kiadó vezetője.
A könyv szemelvényeket tartalmaz Veress Dánielnek a Megyei Tükör Fórum füzeteiben megjelent jegyzeteiből, interjúiból is, ezenkívül pedig a két első színházi kollokvium sajtóanyagát is magában foglalja. A kiadónak rengeteg fotója van a színházról, melyek még feldolgozás alatt állnak, de a kötet egy további kiadásába minden bizonnyal bekerülnek majd.
Ilyen első kézből származó vallomásokat és egyben ilyen komplex írásokat ritkán talál az ember – mondta Szebeni Zsuzsa a kötetről, melynek 53 oldala a színháztörténet, a további 150 oldal pedig függelék. Veress Dániel szikár lényeglátását és érzékenységét többször is hangsúlyozta a színháztörténész, aki fel is olvasott a kötetből, végezetül pedig felhívta a figyelmet a fotóanyag feldolgozásának fontosságára, melyhez az érdekelt szakemberek és az idősebb nézők segítségére volna szükség. Színháztörténeti szempontból rendkívül fontos lenne mindez, a közelgő évfordulóra való tekintettel is – tette hozzá.
