Írisz
Amikor az arcuk ugyanabba a magasságba
ér, megtámasztja homlokát a másik homlokán,
és fürkészni kezdi ezt az arcot. Tekintetét
követve, ajkával érinti a bőrt. Mintha így
akarná eltüntetni, felszippantani, leseperni
a másik fájdalmát. Ilyenkor mintha teljesen
összefüggő, sűrű gyapjú borítaná, körkörösen,
egyenletesen melengető, mesterséges fénysugár,
esetleg folyadék, esetleg magzatvíz, ami semmit
sem veszít a saját hőmérsékletéből. Szinte
állati elégedettséggel élvezi a melegséget
és a valahonnan fentről, de mindenképp
nagyon közelről érkező ritmikus dobogást.
Sem merülés, sem felbukkanás, nem látszik
semmi. Csak valami hosszú, végtelen alvás,
legbelül az álmok el-ellobbanó képeivel. Úszik
az írisz áttetszően tiszta, mélységesen mély vizében.
Egyed Emese: Válogatott versek. Székely Könyvtár 100., Csíkszereda, 2021, Hargita Kiadóhivatal
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
