A megemlékezést a szervezők a 2020-ban, a 100. évfordulóra állított emlékkereszt és székely zászló újraavatásának is tekintették, hiszen miután ismeretlen tettesek a múlt évben december 1-jén mindkét emlékjelet megrongálták, idén azokat sikerült újraállítani, kijavítani.

A megemlékezést Biró Erika szörcsei református lelkész nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy Trianon ma is tovább él a jogfosztásokban, az úzvölgyi temetőfoglalásban, a katonáink sírjára jogtalanul felállított keresztekben, a soviniszta megemlékezésekben. A lelkész asszony a lelkünkben továbbélő Trianonra is figyelmeztetett, amikor arról szólt, hogy őseinktől örökölt földjeinket mi is sokszor továbbadjuk, jogainkról könnyedén lemondunk, és nem állunk ki, ha sérelmek érnek.

Ambrus Ágnes ny. egyetemi oktató emlékezőbeszédében a Trianon következtében Magyarországot ért veszteségeket elevenítette fel, majd azokra emlékeztetett, akik az erdélyi magyarság életét az elszakítás utáni nehéz években megszervezték. Azok emlékét is felidézte, akik életüket vagy szabadságukat áldozták magyarságukért, hiszen „az elmúlt százkét év alatt a magyar nemzethez való hűség bebörtönzötteket, kivégzetteket, megnyomorítottakat és harcban elesett hősöket szült”.

Emlékezőbeszédét követően a szónok elmondta Wass Albert A gyökér megmarad című versét, majd Biró Erika a Patkányok honfoglalása című tanmesét olvasta fel szintén Wass Alberttől, Ugron Attila pedig Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz 1918. őszén című költeményét adta elő. A Gyepár-tetőn himnuszaink eléneklésével zárult a megemlékezés.