Megtörténhet még az is, hogy ők döntenek el fontos kérdéseket? Tudjuk, hogy titkos szerződések is köttettek a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI-vel). A politikusok tudnak, amit tudnak, ezért szívesen mentek még disznót vágni is a SRI-villába csak azért, hogy együtt lehessenek titkos szolgáikkal. Volt elnökünk, Emil Constantinescu azt mondta, a „rendszer” és a Securitate sajtója győzte le. És hány magas funkcióba került bot- vagy SRI-csinálta politikus végezett mindenféle, a SRI által működtetett magas oskolát, doktorit!

Most egy új nemzetbiztonsági törvényt akartak összeeszkábálni – titokban –, de nem sikerült, mert úgy néz ki, még mindig vannak árulók a hazában. A törvénytervezet kiszivárgott, s e szivárogtatást nagyon rossznak tartja elnökünk, Iohannis, aki megígérte, hogy nem élesztik fel a Securitatét. A titkosszolgálat azért van, hogy mindenkiről mindent tudjon, és Iohannis annyit mondott, hogy: „Valaki – és tudjuk, hogy ki – úgy gondolta, jó ötlet a kiszivárogtatás.” Azt is hangoztatta, hogy ez csak egy vázlat, amit megvitatnak, módosítanak.

Egy ilyen titoktörvényt titokban is elfogadhatott volna a parlament, és akkor a civil jogvédők csak utólag tudtak volna hápogni, és nem előre csárogni, mint most. Érdekes, hogy az RMDSZ nem nagyon nyilvánított véleményt az ügyben. Lehet, megfenyegette a titkosszolgálat, hogy tudják róluk: ők is – mindazokkal együtt, akiket képviselnek – nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és azért ne nagyon ugráljanak.

A kiszivárgott tervezet szerint radikálisan módosulna a SRI működése, és bővülne a nemzetbiztonsági jelentőségű területek köre. Csökkenne a hírszerzés fölötti (nem is létező?) parlamenti ellenőrzés. (Esetleg a SRI gyakorolhatna nagyobb ellenőrzést a képviselők és szenátorok felett?) A törvénytervezet szerint csak az elnök kezdeményezheti a SRI igazgatójának leváltását. Ugyancsak az ő engedélyezésével indulhat nyomozás olyan hírszerzési illetékesek ellen, akiknél valamiféle bűncselekmény gyanúja merülne fel. De ha a SRI-igazgató vagy a szolgálat tud valami huncut dolgot az elnökről, akkor azt mond­hatja neki: hagyjál engem vagy beosztottamat békében, barátom, és akkor mi sem árulunk el olyasmit, amit tudunk (vagy állíthatunk) rólad, és ami bizony kellemetlen lehet neked.

A tervezet szerint, ha egy SRI-ügynök egy művelet során együttműködésre szólít fel egy magánszemélyt vagy intézményt, akkor az köteles segíteni neki, az ügyet pedig természetesen titokban kell tartania.

A Securitaténak megvoltak a módszerei arra, hogy valakit beszervezzen. Egyeseket megzsaroltak, mások önként és dalolva vállalták a csiripelést, mert azzal a hazát mentették meg a képzelt ellenségektől. Aztán, hogy ki mit kapott a (be)súgásért, az változó lehetett. Olyanról is tudok, aki minden hónapban kapott egy borítékban 500 lejt a „nagybátyjától”. Akiről kollégái tudták, hogy besúgó, attól már nem nagyon féltek, de tartottak tőle (és főleg a szájukat). Most nem tudjuk, hogy mennyit fizetnének azoknak, akiket felszólítanak az ilyesféle munkára.

A törvényt kibővíthetnék olyan passzusokkal, amilyenek Kínában is vannak, ahol egy, az állambiztonsági minisztérium által kiadott új szabályozás szerint pénzjutalmat kapnak a „nemzetbiztonságot veszélyeztető tevékenységről” beszámoló lakossági bejelentők (értsd: besúgók). A jutalom akár százezer jüan (15 ezer euró) is lehet. Abban az esetben is jutalmat adnak, ha valaki külföldi ellenséges erők tevékenységét leplezi le, vagy feljelenti azt, aki Kína államtitkainak feltárásán vagy ellopásán ügyködik.

Nálunk is a kínaihoz hasonló, a belügyminiszter vagy hadügyminiszter által kiadott szabályozás helyettesíthetné az új állambiztonsági törvényt. Bizonyára szükség lenne olyan ügyes személyekre, akik leleplezik az ellenséges vagy idegen ügynököket, és ha fizetnének ezért, akkor azzal bizony sok embernek biztosítana megélhetést az állam.