A 2019-ben restaurált, Szent László-falképekkel ékes gidófalvi református templomban az Elekes-Szántó Judit vezette helyi református kórus énekkel köszöntötte az egybegyűlteket, gidófalviakat és meghívottakat. Vajon a ma embere képes lenne-e egy szabadságharc élére állni, küzdünk-e kellőképpen értékeinkért, születhetnek-e újabb Czetz Jánosok? Ungvári Barna András ezeket a kérdéseket feszegette igehirdetésében, ezt követően Bereczki László helyi református lelkész felelevenítette, miként ápolta a falu az elmúlt száz év során Czetz János emlékét.

Kedves Gyula budapesti történész Czetz János 200 című könyvének bemutatójára a helyi kórus hangolta a közösséget, majd a szerző arról beszélt, nem az a rendkívüli Czetz János életében, hogy huszonhét éves korára egy év alatt hadnagyból miként vált a szabadságharc legifjabb tábornokává, hanem az út, ami odáig vezetett. A szülőfalujában és a környező háromszéki falvakban felszedett lelkiség határozta meg emberi nagyságát, ezt vitte magával mindenhová, s bár sokszor kellett újrakezdenie egy-egy életszakaszban, nem hátrált meg soha – hangsúlyozta a könyv szerzője.

Emlékőrzés a faluban

A templomban tartott rendezvény utolsó mozzanataként Magyarosi Sándor hadtörténész bemutatta a Székelyföld folyóirat júniusi számában megjelent, Czetz Jánosról szóló tömb írásait, majd az ünnepség a templom szomszédságában lévő, 2004-ben alapított, első alkalommal 2012-ben, az emlékév alkalmából pedig a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet által újból korszerűsített Czetz-emlékszobánál folytatódott. A Szebeni-Szabó Róbert grafikai kivitelezésében készült pannókon látható és az üveges tárlókban elhelyezett fotók, dokumentumok alapján végigkövethető Czetz János Ferdinánd életútja Gidófalvától Argentínáig. A felújításban anyagi támogatást nyújtott a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium a külföldi magyar emlékhelyek megőrzésére fordított alapból, szakmai segítséggel járult hozzá Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Hadtörténeti Múzeum, a budapesti Széchenyi Könyvtár, Magyarosi Sándor hadtörténész, de sok egyéni munkatárs is részt vett a kivitelezésben – hangsúlyozta Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője.

Gidófalva mindig büszke volt nagy szülöttére, még azokban a lélektipró időkben is, amikor nehéz volt jó magyarnak lenni, amikor megemlékezéseinket nem nézték jó szemmel, és ha nem tudtunk szabadon, méltósággal ünnepelni, nem gyávaságból, hanem inkább megfontoltságból tettük, de mindig reménykedve – elevenítette fel a tiltásokkal teli időket Tóth Lajos gidófalvi nyugalmazott tanár. Ő maga már tizenéves gyermekként sokat hallott Czetz Jánosról, majd könyvtárosként a helyi Petri Jánossal közösen és később pedagógusként szorgalmazta a Czetz-életút megismertetését minél szélesebb körben. 1973-ban felújították a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 1912-ben végzett diákjai (köztük két gidófalvi) által elhelyezett emléktáblát, 1990-ben a helyi általános iskola felveszi a Czetz János nevet, 1994-ben a református egyházközség kopjafát állít a tábornoknak, 1997-ben a helyi RMDSZ kezdeményezésére elhelyezik a Petrovits István szobrász által készített Czetz arcdomborművet a községháza falán az említett emléktábla alá, 2004-ben felavatták a Czetz-emlékszobát – sorolta Tóth Lajos az emlékőrzés mozzanatait.

Argentínából haza

Az egybegyűltek az étfalvi fúvószenekar kíséretében vonultak át a Czetz János Általános Iskola udvarára, ahol a Szózat eléneklése és a beszédek után leleplezték a csekefalvi Demeter István alkotta Czetz-mellszobrot. Jancsó Ernő gidófalvi polgármester köszöntőjét követően Carlos Maria Vallarino, a bukaresti Argentin Nagykövetség ügyvivője arról beszélt, hogy a szakszerű katona és a liberális elvek mintaképének tartott Juan Fernando Czetz miként járult hozzá a modern argentin állam létrejöttéhez, milyen fontossággal bírt földmérő, térképrajzoló munkássága és az argentin hadsereg ezredeseként, a Nemzeti Katonai Akadémia megalapítójaként miként írta be nevét a fiatal dél-amerikai nemzet történetébe.

Guillermo Hipólito Martinez ezredes, az argentin katonai akadémia igazgatója levélben emlékezett meg Juan Fernando Czetzről, akinek „katonai alkalmassága, erkölcse, lelkiereje kitűnő példaként szerepelt a katonai oktatásban, valamint irányt mutatott egy sikeres katonai alakulat jövőjéhez”. Felidézte, hogy 1869-ben az argentin elnök bízta meg Czetz Jánost a katonai akadémia megszervezésével, amelynek első igazgatója volt, „A mi első igazgatónk kitörölhetetlen nyomot hagyott a fiatal tanulók életében, kadét úrnak szólította őket, és a mai napig is ez a megnevezés. Ezzel azt akarta elérni, hogy a magyar történelem nagy nemes lovagjai, mint például Szent István és Szent László, mindig példaként szolgáljanak a jövendőbeli katonatisztek előtt. A mi első igazgatónk arra tanította a kadétokat, hogy mint jövendőbeli tisztek, mindig legyenek úriemberek, a katonai pályafutásukat végezzék tiszta szívből. (…) A hosszú életű kitűnő katona és nemes eszméket valló Czetz ezredes, Isten akaratából 82 évesen 1904. szeptember 6-án elhunyt, abban az időben szokatlanul magas kort ért meg. Még abban az évben, az El Panama városában újonnan épülő katonai akadémián tiszteletére emléktáblát helyeztek el, ami mai napig is megtalálható. A Recoletta temetőben, Argentína legnagyobb és legfontosabb sírkertjében helyezték örök nyugalomra. 1969-ben, az argentin nemzeti katonai akadémia alapításának századik évfordulóján Czetz ezredes hamvait áthelyezték az intézet kápolnájába. Czetz ezredes kimagasló életútját ma is követendő példaként állítják a hadsereg katonái elé, hadmérnöki kart is neveztek el róla.”

Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja keserűen állapította meg, hogy Czetz János, a kiváló katona és hazafi évtizedeken keresztül csak második, fogadott hazájában kapta meg az őt illető tiszteletet, pedig itthon, a kortársak egybehangzó véleménye szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik meghatározó alakja volt, brilliáns katonai szakmai erényeit éppúgy csodálattal emlegették, mint sziklaszilárd egyenes jellemét. Közvetlen felettese, Bem József szavait idézte, miszerint Czetz Jánost kérlelhetetlen szigor, pártatlanság jellemezte, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is. Czetz János életútja tele volt megpróbáltatásokkal, tragédiákkal, de bárhova vezette a sors, törhetetlen szilárdsággal végezte a dolgát, mindezekért Czetznek kétségkívül ott a helye nemzetünk legnagyobbjai között, a legjelesebb magyarok panteonjában – mondotta a főkonzul.

Olyan lesz a jövőnk, amennyire hiszünk benne – hangsúlyozta Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke. Czetz János hitte, ha szükséges lesz, unokái ott fognak állni a haza védelmében, nekünk pedig hinni kell abban, hogy az idő rostáján csak az igazság marad fenn – summázható Tamás Sándor megállapítása. „Az az igazság, hogy jogunk van a szülőföldünkhöz, Székelyföldhöz, jogunk van a saját magyar életünkhöz, ahogy az a kedvünk szerint való. Jöttek nehéz idők 1848 után bőven, megtanultuk, hogy nehéz időkben is élni kell és élni lehet. Ma sem könnyű felénk az élet, de az igazság igazság marad. Ezeréves székelyföldi történelmünk alatt soha nem volt, hogy nincs, s nem is lesz oly erőszakos és simlis hatalom, amely ezen változtatni tudna. Azt kívánjuk a Székelyföldet körbevevő ország népeinek is, hogy hulljon le szemükről a hályog, és lássák be, jobb velünk, mint ellenünk, vegyék észre, az ő szabadságuk teljes megéléséhez nekünk is szabadoknak kell lennünk, mert az ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet a saját és a nemzet sorsáról” – fejtette ki.

A Czetz János-emlékezet egyik őrzőjeként a Gidófalva Község Fejlődéséért Egyesület is sokat tett a kétszáz éves évforduló méltó megünnepléséért, a szoborállítás megszervezéséről Máthé István egyesületi elnök tájékoztatta az egybegyűlteket. A talapzat kövét Mikóújfaluból hozták, a mellszobor anyagával együtt néhai Berde József polgármester közbenjárásával szállították Csekefalvára Demeter István műhelyébe – mondotta. A zárszóként elhangzó beszéd után leleplezték Czetz János mellszobrát, az áldást és a koszorúzást követően először az argentin himnusz csendült fel felvételről, majd nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével ért véget az ünnepség.

Bár Czetz János soha nem tért haza szülőföldjére, Gidófalva hűen őrzi emlékét, és az emlékév minden mozzanata is arról tanúskodik, a szellemi hazatérés megtörtént. Czetz János, Juan Fernando Czetz itthon van.