Változik a klíma, egyre alkalmasabb olyan növények szabadföldi termesztésére, ami jó pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Az esztelneki Ștefan Norbert olaszországi vendégmunkásként epres farmon is dolgozott, hazatérve úgy döntött, belevág a zamatos gyümölcs termesztésébe.
A 35 éves Ștefan Norbert esztelneki portája a falumúzeum szomszédságában található, a kapun tábla hirdeti: földieper eladó. Lapunk május 24-i számában, az Alternatív kultúra lehet az eper című írásban esett szó arról, hogy a zamatos gyümölcs mellett Székelyföldön a málna, a szeder és az áfonya termesztése is lehetséges, annak ellenére, hogy mifelénk zordabb a klíma. Az esztelneki termelő esete különleges, ő nem fólia alatt, hanem a szabadban termel. Ennek megvannak a kockázatai, hiszen egy jégeső akár öt perc alatt is tönkreteheti fáradságos munkájukat, de a szabad ég alatt termett eper azonban sokkal ízletesebb.
„Tíz évet külföldön dolgoztam szamócásban, egy idő után elkezdtem gondolkodni: miért nem lehet itthon is megtermelni azt, amit ők, akár gyengébb minőségű területen. Két éve tettem meg az első lépést, a kertünkben alakítottam ki a szamócásomat. Önerőből vásároltam meg a palántákat, az öntözőrendszert, nem folyamodtam sem uniós, sem állami támogatáshoz. Úgy csináltam mindent, ahogy azt Olaszországban tapasztaltam, tanultam. Francia fajokkal foglalkozom, ezek jobban bírják az itteni klímát, főleg a hideg teleket. Tíz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy szabadföldi eper itthon termeszthető. Az elején a szomszédok segítettek, a feleségemmel műveljük ezt a 27 áras területet” – magyarázta a fiatal gazdálkodó.
Meglátása szerint jó lenne, ha mindenki helyi terméket vásárolna, hogy a vidék fejlődjön. „Megkockáztatom, hogy az általam termelt eper sokkal ízletesebb, mint az olaszországi, a nagy boltokban kaphatókról nem is beszélve: sokkal édesebb, aromásabb. Ez egyébként jellemző a más kultúrákra is, az itthoni zöldség vagy gyümölcs jóval ízletesebb, mint a külföldi áru” – magyarázza. Az epret egyébként nem lehet vegyszermenetesen termelni, a növénynek rengeteg a kártevője. „Számos gomba kedveli, muszáj óvnunk a növényt. Amennyire tudjuk, kerüljük a vegyszerezést, mi magunk is nagyon szeretjük, két gyermekem van, saját termésünket fogyasztjuk” – nyomatékosított.
A termesztési folyamatról is beszámolt. „A növény a palántálástól számított 30–40 napra kezd fejlődni, nekem nyolcezer tövem van. A telepítést követő második évben nagyobb a hozam. A növény gondozása sok kézimunkával jár. Az elhalt leveleket el kell távolítani, a szedés sem egyszerű. Mindezek mellett nagy a vízigénye, bár a kertem meglehetősen vizenyős, kötelezően minden második nap kell menjen a tövekre a víz. Ezek mellett háromévente cserélni kell az ültetvényt, a harmadik év után ugyanis már nem terem annyit” – magyarázta.
A szedés kétnaponta történik. „Arra törekszünk, hogy ne az eladás előtt 5–10 nappal leszedett szamócát értékesítsük, hanem mindig friss legyen az áru. Minőségi terméket kínálunk elérhető áron” – tette hozzá.
A termelő próbálkozásból alakította ki az epresét, de úgy véli: ha az emberek a helyi terméket választják a nagyáruházak kínálatával szemben, akkor egy család megélhetéséhez hozzá tud járulni egy ekkora epres. Hűtőkamrája egyelőre nincs, s bár nagy befektetés, de gondolkodik a beszerzésén. Ștefan Norbert úgy tudja: Felső-Háromszéken még Nyujtódon, Bükszádon és Gelencén próbálkoznak epertermesztéssel.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.