Apró, 15×15 centiméteres réztáblák kerültek a kockakövekre, 13 elhurcolt zsidó család egykori lakhelyét jelölik, a gettót, ahová összegyűjtötték őket, és az azóta lebontott zsinagóga helyét. Jelzések ezek, amelyek nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. Sepsiszentgyörgyön Kiss Jenő kezdeményezte a botlatókövek állítását a Mikes Kelemen Művelődési Egyesület nevében, és elképzelése elnyerte az önkormányzat támogatását.

Mint elmondta, nagyon kevés szó esik ma már történelmünk e sötét fejezetéről, legfeljebb röviden szerepel csak a történelemkönyvekben a holokauszt, sokan minimalizálják jelentőségét, sőt, tagadják is a szervezett népirtás tényét, pedig enélkül nem teljes a háromszéki magyarság történelme sem. Nincsenek szem előtt a jelenlegi emlékjelek – a város zsidó temetője eldugott helyen található, az egykori gettót jelölő emléktáblát csak azok látják, akik betévednek a Sapientia udvarára – ezért fontos volt a másfajta jelzés is – vélekedett a kezdeményező. Néhány évvel ezelőtt találkozott Gunter Demnig német szobrász ötletével, aki macskakőre rögzített, 10×10 centiméteres réz emléktáblákkal tisztelgett a nemzetiszocializmus áldozatai előtt. Ma már több mint 40 ezer botlatókő van Európa számos országában, és Demning elképzelése szerint a művészi projekt révén egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális óriás „emlékmű” jön majd létre.

Ehhez csatlakozott Sepsiszentgyörgy is, ám itt a kétnyelvűség miatt nem voltak elég nagyok a 10×10-es táblák, ezért döntöttek úgy, hogy a Baász Orsolya tervezte feliratokat 15×15 centis rézlemezre vésik fel. Nem az volt a cél, hogy minden áldozatnak külön emléket állítsanak, és nem volt kis feladat a 13 lakhely azonosítása sem – meséli Kiss Jenő –, József Álmosnak köszönhetően sikerült ez. Neki volt meg a zsidóktól összeszedett rádiók listája, s azon szerepeltek a lakcímek is, így sikerült megtalálni a tizenhárom helyszínt. Sok esetben az egykori házak már nincsenek meg, így a helyükön álló épületek elé kerültek a táblák. Van, amelyen egyetlen név szerepel, másikon férj és feleség vagy egész család, gyermekekkel. „Ebben az akkor még félkész épületben és udvarán volt a gettó, ahová 1944. május 3-án 615 háromszéki zsidót zártak be. Május 11-én Szászrégenbe, majd június 1-jén és 4-én Auschwitzba szállították őket. Visszatértek 148-an” – ez a felirat került az egykori gettó elé, külön táblán magyarul és külön románul.