A dálnokiak nem alkalmi históriai visszapillantást óhajtanak csupán, ami majd az emlékezetben és az emlékkönyvekben darvadozik, hanem a múltból a mai eleven valóságba óhajtják ágyazni az értékeket, melyek a jövő építésének alapozásához használhatóak.
A tavaly a 2. Dálnoki Napokon Kicsi Sándor irodalomtörténész, lexikonszerkesztő került az érdeklődés középpontjába. És ami ritkaságszámba megy községeink esetében, az ünnepeltre nem csupán szóbeszéddel, hanem Dálnokra vonatkozó visszaemlékezéseinek könyvbe szerkesztésével és ennek kiadásával tisztelegtek.
Idén a felmenői révén dálnoki kötődésű Veress Dániel emléke és munkássága került a 3. Dálnoki Napok fókuszába. Ez alkalommal a több irodalmi műfajban jeleskedő sepsiszentgyörgyi szerző számára ideiglenes emlékszobát rendeztek be a dálnoki óvoda épületében. (Azért ideigleneset, mert az anyag a művelődési ház épületének felújítása után a tervek szerint még az ősszel ott kerül végleges helyére.) Az emlékszoba megnyitásánál a szalagot Veress Dániel özvegye, Veress Birtalan Ibolya és Bara Sándor dálnoki tanár vágta el, majd a létesítményt az utóbbi mutatta be.
Az emlékszobában középen az író portréja látható, az általa összeállított rövid életrajz és művei a tárlókban és a falakon, valamint azok a díszoklevelek, amelyek munkássága elismerésének bizonyítékai. Az emlékszobában találjuk azokat a műveket, amelyeket Veress Dániel válogatott, szerkesztetett, előszóval, utószóval látott el, külön tárlókban kaptak helyet a szerző művei, prózai és drámai alkotásai.
A Veress Dániel-emlékszoba egyik különlegessége a Veress família XIII. századig visszaszálazott ágazata és gyökérzete, amely egyben a székelység történetének egy fontos lombozata. Új helyén, a majdani kultúrház Veress-emlékszobájában érdemes lesz értelmezhetőbb grafikai kivitelezésben fő helyre helyezni ezt a nem mindennapi családfát. Ezt sugallja az az elképzelés is, hogy ha a dálnokiak megfelelő teret tudnak biztosítani, érdemes lenne, hogy a Veress família mellett a nagy múltú község jelességeire utaló emlékeket összegyűjtsék és kiállítsák, hisz aligha van még olyan község Háromszéken, amely annyi történelmi nagyságot, sorsformáló személyiséget adott volna a székelymagyarságnak, mint Dálnok.
Kiss Jenő, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója intézményének szakapparátusával szívesen nyújt segítséget ezen elképzelés megvalósításához.
Ily módon Dálnok a Sepsiszentgyörgy—Eresztevény—Óriáspince-tető—Csernáton—Kézdivásárhely útvonalon új és fontos művelődéstörténeti színt hozhatna be a háromszéki turizmusba.
A 3. Dálnoki Napokon Veress Dániel munkásságát és szellemi értékteremtését Kónya Ádám méltatta. Beszédének szerkesztett változatát alább közöljük.
(sylvester)
Mélyen tisztelt emlékező közösség!
Magyarország 1944 őszén, ’45 tavaszán 1100 éves történelmének egyik legnehezebb szakaszát élte meg. A II. világháború végén a nyilas hatalom uralomra kerülésével, a német megszállással a magyarság kiválóságait internálták a tőlünk csaknem ezer kilométerre levő, hírhedtté vált sopronkőhidai börtönbe. Hogy kik voltak ott?
Az ország legnépszerűbb férfi színészétől, Jávor Páltól öt magyarországi miniszterelnökig a nemzet — mondhatni — színe-java, akiket a nyilas parancsuralom internált, s haditörvényszéki eljárást indított ellenük.
1945 elején az egyik internált magyar katonatiszt, Révay Kálmán huszár százados lerajzolta fogolytársait. Az egyik arckép alá a lerajzolt személy a következőt írta: ,,Ha beledöglik is, kibírja! Veress Lajos"
Nos, ez a makacs, a túlélést a halál árnyékából is sugalló mondás felbukkan a vezérezredes nagybácsi édes unokaöccse, az író, irodalomtörténész, drámaíró Veress Dániel esetében is.
Ama 1945-ös esztendőben Veress Dániel éppen nagydiákká vált a Református Székely Mikó Kollégiumban. Hogy aztán 1948-ban érettségi vizsgát tehessen. Még tehetett.
A sztálinista parancsuralom dúlt ekkor. A Bolyai Tudományegyetem hallgatójává vált, azonban 1951-ben eltávolították az egyetemről.
Önöknek, dálnokiaknak ezt nem kell bővebben mondanom, hiszen az önkényuralom akkor már addig jutott, hogy az önök szülőfalujából ennek egyik szülöttét, Bajka Zoltánt, a későbbi református lelkészt, az én egyik osztálytársamat már arra sem méltatták, hogy a fényképe ott lehessen az érettségi tablón. A megkülönböztetés, az üldözés a legváltozatosabb formákat lelte.
Én fültanúja lehettem annak, amikor a Sepsiszentgyörgyre lehajtott fővel hazatérő egyetemista Veress Dániel felkereste dr. Izsák József magyartanárt, aki később Illyés Gyuláról, Asztalos Istvánról írt monográfiát, s a tanár úr a következőket mondta: ,,Ne búsulj, Danikám, én kidolgozok neked egy hároméves olvasási programot, s ha te ezt végigolvasod, tízszer annyit fogsz tudni, mint akik most marxista módon értelmezve az irodalomtörténetet hallgatják az egyetemen."
És lőn. És Veress Dániel azzal a nagybácsi által megfogalmazott módon elvégezte: ,,Ha beledöglik is, kibírja."
Végigcsinálta, és 1957-ben, amikor a magyar szabadságharc és forradalom utáni első esztendőben valamennyi enyhülés volt, elnyerte az egyetemi diplomát. Ő, akit megpróbáltak a szélre szorítani, sőt, a társadalmi élet széléről is kiszorítani, tizenöt esztendei küzdelmet vívott, egy irodalmi mű címével mondva ,,a körön kívül", de utána már ő vette számba az alkotókat 1970-ben a Megyei Tükör hasábjain, a következőket írva befejezésként: íme, egy huszonvalahány-ezer lakosú kisváros és az ország legkisebb megyéje is tényező lehet az egész ország irodalmi életében.
Az 1970-es esztendő már a drámaíró Veress Dánielt jelentette az ország életében. ’68-ban a Mikesről írt Négy tél, ’70-ben a Báthori Zsigmond korát megjelenítő Véres farsang, egy évre rá a Grafenbergi éjszakák, öt évre rá az Örvényben, ’82-ben az ünneprontók s a ,,módszerváltás" után, 1991-ben A megtévesztett jelzi drámaírói munkásságának gazdagságát.
Eközben szöveggyűjteményekkel szolgálta az erdélyi magyar öntudat megtartását A bölcsészet parancsai, A magyar elbeszélő költészet remekei és az Emlékezetül hagyott írások című köteteiben.
Legkedvesebb témája természetesen a hűség apostolának, Mikes Kelemen életének, munkásságának feltárása bizonyult. Az elsőt már említettem: a Négy tél című Mikes-dráma. ’68-ban, a megye visszaállításának évében írta. Ezt a következő évben mutatta be a sepsiszentgyörgyi színház. Ezt követte a Rodostói csillagnéző 1972-ben, négy évre rá a Mikes és a szülőföld című kötet. Magyarországon, Budapesten 1978-ban jelent meg az Így élt Mikes Kelemen című, 252 képpel díszített életrajzi regény és a Törökországi levelek 1974-ben. Utána ’88-ban Mikes Kelemen: Törökországi levelek és a kevésbé ismert Mikes-mű, a Mulatságos napok.
Közben a román—magyar irodalmi együttműködés jeles apostola, Gelu Păteanu fordításában sajtó alá rendezte Mikes Kelemen leveleinek első román nyelvű kiadását.
Ez csak egy csonka felsorolás. Csupán jelzi azt a rendkívül gazdag munkásságot, amelyben Veress Dániel egyik kedves hősének, Kemény Zsigmondnak, a kiváló írónak és politikusnak azt a mondatát tartotta szem előtt, amelyet egy kicsit másként Benedek Elek is megfogalmazott: ,,Védeni akarom azokat, akiket a hatalom sújtoló karja elérhet vagy már is elért."
Fia, Veress Gerzson Ősi fohász Zágonban című versébe egy olyan versszakot iktatott be, amely nekünk is szól.
Oly szenvedések próbálnak testet, lelket,
Rodostó, sóhajtjuk, de megvonaglik a száj is;
Tudjuk-e Mikesként megbékélten viselni
Megtipratásban az emelt fő csodáit?
Amikor Dálnok község az emelt fővel élő ember alkotásának emlékszobát rendez be és nyit meg mindannyiunk gazdagodására, sepsiszentgyörgyiként egy kicsit szégyellem magam, hogy a Bod Péter nevét viselő könyvtárban ezt nekünk nem sikerült megvalósítanunk. De az Erzsébet-parkban kialakítandó, Sepsiszentgyörgy szülötteit ábrázoló szoborgalériában ott lesz Veress Dániel mellszobra, hiszen amint a várostól 1999-ben elnyert Pro Urbe-díj oklevelének szövegében olvasható: Zord időben szülővárosába visszavettetve, Mikes Kelemen hűségével és Németh László minőségmércéjével végezte alkotómunkáját.
KÓNYA ÁDÁM
