Habár a kifejtett munkám utáni kis jövedelmet nem ajándékba kapom, hiszen keményen megdolgoztam érte, rémálmomban sem gondoltam, hogy a Ceaușescu-korszaknál sokkal rosszabb idők következnek. Amelyek ezután csak egyre jobban rosszabbodnak. A nyugdíj nekünk, átlagembereknek arra elég, hogy kiváltsuk a gyógyszereket és kifizessük a lakásfenntartást (a villanyt, a gázt, a közköltséget) – az evés lassan már túl nagy luxus lett…

A mostani gazdasági helyzetre nem számíthattam. Nem láthattuk, hogy bekövetkezik az ukrán–orosz háború. Aggódom, hogy ez akár a harmadik világháború kezdete is lehet. Már akkor aggódtam, amikor a csapból is az folyt, hogy az iszlám „a béke vallása”, miközben naponta olvashatok tucatnyi történetet arról, hogy muzulmán férfiak családjuk „becsületéért” megölik erőszak áldozatául esett, kiskorú nővéreiket, húgaikat, feleségeiket, lányaikat is vagy a „nem igazhitűeket” – és mindezt Allah nevében, mert a Korán és a saría törvénye ezt diktálja nekik. Aggódtam a globális felmelegedés miatt is, mert állandóan azt hirdették, hogy csökkentenem kell (nem túl magas) életszínvonalamat, és ezt vitatnom is tilos, ahogy mindenki másnak. Aggódom, mert vannak, akik mindent megtehetnek, és haragszom az olyan emberekre – legyenek gazdagok vagy szegények –, akik úgy vélik, hogy ők mindent megtehetnek. Aggódom, mert folyton azt halljuk, hogy az atomerőmű veszélyes, de a szénnel működő erőmű sem jó, és most egész Európát azzal büntetik, hogy nem fogadhatják el az orosz gázt – cserébe pedig azt ígérik, hogy hatalmas palackokkal hoznak Amerikából. Ja, hogy így mennyibe kerül? És mennyi energia fogy majd a hajókkal történő szállítással, és mennyire szennyezik a világot? Hát erről kevesebb szó esik...

Aggódom s lázadok, mert haragszom azokra a kormányon lévő politikusokra, akik nem vállalják tetteikért a felelősséget. Kirobbantották a háborút, manipulálják, félrevezetik az embertömegeket, mindenki szenved, és miért?

Orbán Barra Gábor