A legrangosabb magyar állatorvosi díjat vehette át november 20-án Kecskeméten dr. Sikó-Barabási Sándor, a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóság igazgató főállatorvosa. A Dr. Hutyra Ferenc Emlékérem jelentőségéről a díjazottat kérdeztük.
— Kérem, ismertesse a nálunk kevésbé ismert kitüntetést.
— A Dr. Hutyra Ferenc Emlékérmet 1960-ban alapították, és a magyar állatorvosi társadalomban elismert személyiségeknek, az állatorvosi tudományban és közéletben kifejtett tevékenységért vagy a magyar állatorvosok nemzetközi megbecsüléséért kifejtett munkásságért ítélik oda. Én ez utóbbiért kaptam a Magyar Állatorvosok Világszervezetének javaslatára a Magyar Országos Állatorvos Egyesülettől, a magyar állategészségügy 120 éves fennállásának emlékére szervezett konferencia alkalmával.
— Ki volt Dr. Hutyra Ferenc?
— A díj névadója 1860—1934 között élt, a magyar állatorvos-tudományi oktatás egyik megalapítója, az első magyar állatorvosi folyóirat, a Veterinarius főszerkesztője, egyetemi professzor. 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1923-tól megkapta a rector magnificus címet. A belgyógyászat, járványtan, igazságügyi állatorvostan tudományterületek megalapozója. 32 éven át volt a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola rektora.
— Kiknek adják ezt a díjat?
— Tudomásom szerint eddig csak öt magyarországi akadémikus állatorvos professzor kapta meg. Egyetlen kivételről tudok, 2006-ban dr. Wilhelm Dieckmann német professzornak adományozták. Az idén rendhagyó alkalom volt, hogy nem magyarországi, de magyar állatorvosnak ítélték oda.
— A díj kapcsán részt vett egy sor nemzetközi rendezvényen.
— Igen, mozgalmas időszakot zárok, hiszen november 25—27. között Visegrádon tizennégy ország 320 delegátusa jelenlétében zajlott A Kárpátok-Eurorégió Élelmiszerlánc Konferencia. A rendezvény egy teljesen új szemlélet úttörője, ugyanis a jelenlevők között nemcsak a hatóságok, de a termelők, feldolgozók, forgalmazók, tudományos szakemberek, jogászok és nem utolsósorban fogyasztók vettek részt. A meghívott szakemberek között voltak az Európai Parlament, a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet, az Európai Unió Élelmiszer-biztonsági Hatóságának és számos más nemzetközi szervezetnek a képviselői is.
— Miben áll az úttörő jelleg?
— Az első és legfontosabb az, hogy talán először sikerült az élelmiszerlánc minden egyes résztvevőjét egy asztalhoz ültetni. A szőlő- vagy a gabonatermelőtől egészen a tej, hús, bor vagy egyéb élelmiszerek feldolgozói, illetve forgalmazói, a hatóságok, a tudományos kutatók és természetesen a fogyasztók közvetlenül ismertették álláspontjaikat, nehézségeiket. Harminc szekcióban és hét munkacsoportban reggeltől késő estig dolgoztunk két és fél napon át. A másik újdonság a szemléletváltás. Végre eljutottunk arra a pontra, amikor a termelő, a feldolgozó, a fogyasztó és a hatóság már nem ,,ellensége" egymásnak. Az új szemlélet szerint együtt kell kidolgozni egy olyan stratégiát, amely mind a termelőt, mind pedig a feldolgozót segíti, hogy a piacra a fogyasztó igényeinek megfelelő, biztonságos élelmiszert tudjon előállítani. A hatóságoknak elsősorban tanácsadói szerepük van, de ugyanakkor megőrzik ellenőrzési feladatukat is. Arra kell törekednünk, hogy ne letörjük, hanem felkaroljuk és megsegítsük az arra érdemesült termelőket, feldolgozókat és forgalmazókat. Meg kell próbálnunk nem a több ezer kilométer távolságból és ki tudja, hány országot átutazott élelmiszerekben gondolkodni, hanem az országban, a régióban biztonságosan megtermelhető élelmiszereket kell a fogyasztók asztalára helyezni. A célkitűzések véghezvitele érdekében civil egyesületként megalakult az Európai Élelmiszerlánc Parlament. Az a megtiszteltetés ért, hogy a kelet-európai régióért felelős alelnöknek választottak meg. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy nemzetközi szinten jól ismert több évtizedes ez irányú munkásságom, kineveztek az élelmiszerekkel terjedő parazitás fertőzöttségek veszélyelemző szakbizottságának élére.
— Ilyen nemzetközi elismerés mellett itthon beindult a karácsonyi csúcsszezon.
— Igen, nekünk ez az időszak talán a legzsúfoltabb, hiszen kollégáimmal együtt felügyelnünk kell, hogy mi kerül vásárláskor az itthoni fogyasztók szatyrába, a kenyértől a borig, a hústól a tejtermékekig, no meg természetesen a karácsonyi édességek biztonsága sem elhanyagolható. És itt a disznóvágási szezon, a trichinella-ellenőrzések stb. Nekünk, a hatósági állategészségügynek a fogyasztók érdekében állandó készültségben kell lennünk, akárcsak a tűzoltóknak vagy a katonáknak.