A kiállítás első benyomásra nagyon emlékeztetett a híres, pécsi származású képzőművész, Vasarely alkotásaira, ugyanolyan talányos, absztrakt „micsodák”, amiről mindenki azt gondol éppen, amit a pillanatnyi fantáziája diktál. Az egyik nagy méretű grafikája például színben és elrendezésben egyaránt az árapataki dupla keresztszemes szőttesek hangulatát idézte. Persze azt tudtam, hogy Vasarely nem számítógépen dolgozott.

Aztán, egy kicsit jobban elmélyedve a kiállítás anyagában, rájöttem, hogy Barabásinak nem áll szándékában kimondott „műalkotást” létrehozni a szó klasszikus értelmében. Ez teljesen más terület. Egyfajta adatreprezentálás vagy adatszintézis, aminek az esztétikai mellett gyakorlati funkciója van, amolyan „hálózati vizuális modell”, amivel nagyon sokféle adatot és változatos társadalmi-szociális, művészeti, akár marketing- és vállalatszervezési stratégiák szintézisét lehet létre hozni. Vagyis teljesen új látványkategória ez a múzeumokban. Az egyik nagy méretű ábra például az emberi betegségek hálózatát térképezi fel, a másik az ételekben található „mérgező molekulákat” illusztrálja.

Barabási igazi megszállottja a hálózatok építésének, az egyik interjúban az interdiszciplináris kutatás fő eszközének nevezi, amely a jövőben nélkülözhetetlen lesz. Bostonban kutatóintézetet vezet, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Budapest mellett Csíkszeredában is van otthona, hiszen itt született. Nagyon büszke székely származására, igazi erdélyi ember. Érdemes figyelni munkásságára!

Imre Zoltán