A nyilvánosságra hozottak egyértelműen és vitán felül igazolják újból, hogy a nemzeti kisebbségek ügyének mintaszerű rendezésével páváskodó Románia továbbra is egy gondosan díszített lufit fúj és mutogat kifelé, míg a valóság szinte minden kérdésben rácáfol erre a jó alaposan megrajzolt képre.

A próbálkozásukat ráadásul egyenesen szánalmassá teszi, hogy még az említett bizottság tagjait sem sikerül igazán meggyőzni. A strasbourgi nemzetközi szervezet képviselői ugyanis ötödször járnak itt, helyben is megvizsgálni Románia kisebbségvédelmi vállalásainak teljesülését – melyek az Európa Tanács keretegyezményéből fakadnak –, és az eddigi négy látogatásuk után általában siralmas véleményt, súlyos bírálatokat fogalmaztak meg az ország teljesítményéről a kisebbségi jogok érvényesítése terén. Tegyük hozzá: verdiktumukban komoly szerepet játszottak azok az árnyékjelentések, melyeket a fent említett, illetve hasonló szervezetek nyújtottak be az országjelentés mellett.

A nagyváradi találkozón elhangzottakat végigvéve menthetetlenül az az érzése támad az embernek, hogy a román vezetés – a döntéshozók és nem utolsósorban a végrehajtók nem kis hányada – ez esetben is körömszakadtáig ragaszkodik a tartalom nélküli formák mára már alaposan megcsontosodott hagyományához. Azt ugyanis teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy semmit sem valósítottak meg abból, amit csekély 27 éve bőszen vállalt az ország a kisebbségi keretegyezmény elfogadásával, azt viszont bátran kimondhatjuk: nagyjából minden területen a tessék-lássék megoldások, maszatolások, folyamatos halogatás, piszmogás a jellemző, illetve nem is oly ritkán a visszalépés, visszatáncolás és az ellenkező irányba menetelés. Mindezeket figyelembe véve már csodálkoznunk sem érdemes, hogy az árnyék- és államjelentések visszatérő motívumai a román nyelv nem megfelelő oktatása a magyar közösség tagjainak és ennek következményei, az anyanyelvi jogok érvényesítésének felemássága (például a közigazgatásban, oktatásban, egészségügyben) vagy éppen a többségi társadalmat jellemző széles körű, gyakran tájékozatlanságból, ismerethiányból fakadó kisebbség- és ezen belül magyarellenesség.

Nyilván, gyermeteg dolog lenne azt hinni, hogy kizárólag a politikum felszínessége, felületessége okolható a kisebbségi jogok szánalmas állapotáért, amint az sem a véletlen műve, hogy a magyarellenesség jelensége továbbra is széles körűnek tekinthető Romániában. Szándékosság, cinkosság egyaránt ott húzódik a háttérben. Sötét és aljas célok az okai, hogy a kisebbségi jogokat, ahol tehetik, korlátozzák, sőt, ha lehet, vissza is szorítják. És ami még ennél is szomorúbb, hogy ebben igen erős a konszenzus, legyen szó a politikumról vagy a többségi társadalomról. Olyannyira, hogy gyakran még a látszat fenntartására sem vigyáznak.