Fekete Réka
Ki gondolná, hogy egy tömbház pincéje egyik percről a másikra főszereplővé válik azok életében, akik ott laknak, pedig vannak olyan élethelyzetek, amikor ez mégis megtörténhet. És meg is történt.
Minap akkora mennyiségű víz zúdult le rövid idő alatt a délutáni viharos eső alkalmával, hogy alig néhány perc múlva hömpölygött az ár Sepsiszentgyörgy utcáin. A víz nem kímélte a pincéket sem, a mi tömbházunkat is célba vette, húsz család pincéje telt meg többnyire sárlével. A víz jött megállíthatatlanul, és amikor a vihar elült, és lemerészkedtem megnézni, hogy is állunk – hisz nem első eset, tudtam, nem ússzuk meg szárazon –, akkor kiderült, a pince főbejáratánál négy-öt centiméter magas a vízállás, az egyéni pincetereket meg sem lehet közelíteni.
Néhány perc, és érkezik az első szomszéd is, gyanítja, hogy nála még siralmasabb a helyzet, hisz korábban is ott szakított utat magának az áradat. Fogja a fejét, mitévők legyünk. Hívom a 112-es segélyszámot, szinte sejtik, hogy a tűzoltókat kérem, az elmúlt percekben mindenki őket kereste. Bemutatkozom kétszer, először a 112-es, majd a tűzoltósági szolgálatosnak, mondom, hogy eláztunk, de becsületesen. Érti ő, hisz minden egységüket hasonlókért riasztották az elmúlt negyedórában, akkora vízmennyiség zúdult Sepsiszentgyörgyre, és a szélvihar fákat is kicsavart, kevesen vannak ahhoz, hogy mindenkinek segítsenek. Hány centiméter magas a vízállás a pincében? – kérdi a szolgálatos. Legfennebb négy-öt ujjnyi – mondom. Nem jó válasz, húsz centi alatt nem jönnek. De ha estig sem oldjuk meg, hívjam vissza.
Már hárman vagyunk, egyesek nem érnek rá, de aki vedret hoz, az dolgozik. Estére már elérhetőek a családok egyéni pincekamrái, én is elmerészkedem egy strandpapucsban az ajtóig: lesújtó a látvány. Ládákat, síléceket pakolok ide-oda, merem a vizet, a szomszéd is azt teszi. Aki nincs otthon, este olvassa a feliratot a bejárati ajtón: köszönet azoknak, akik kimerték a vizet a közös pincénkből. Ha ráér, vederrel, felmosóval érkezik, és romeltakarítás közben fontolgatjuk: többéves kérelmezés után miért nem sikerül megoldást találniuk az illetékeseknek arra, hogy elkerülhessük a pinceárvizet? Hogy minden nagyobb zápor, zivatar után ne a víz után maradt hordalék eltakarításával, a menthetetlenül elázott dolgok kihordásával töltsünk órákat, napokat? Igaz, jó érzés, amikor sikerül mindent rendbe rakni, de jobb a lakásban tartózkodni, mint a pincében.
