Legeltetni lehet, ültetni nem

A legfontosabb útvonalakat már évekkel ezelőtt kijelölték, a természetvédelmi terület szélén pedig megkezdték a térképek elhelyezését, de így is el-eltévednek a helyismerettel nem rendelkező turisták. Rossz helyre azonban nem kerülnek, előbb-utóbb rábukkannak a szélesebb, jártabb csapásokra is. Az idén már nemigen látni gépjárműveket a belső részeken, eldobált szemetet se nagyon, csak a juhok átvonulásának vannak csúnya nyomai.

A legeltetés amúgy engedélyezett tevékenység: Réty község polgármestere, Dombora Lehel elmondta, hogy a nyájak tulajdonosai minden évben egyeztetnek a természetvédelmi területek országos ügynökségének megyei képviselőivel, és csak az e célra kijelölt útvonalakat használják. Ugyanez a hatóság ellenőrzéseket is végez, hétvégeken pedig a csendőrség és a rendőrség emberei járőröznek, és büntetik a szabályszegőket.

A védett területnek – mert nem az egész az – egyébként valami 400 oldalas szabályzata van, amiből az alkalmi látogatóknak csak annyit kell betartaniuk, amennyi máshol is ajánlatos: ne zavarják az erdő-mező csendjét motoros járművekkel (a helybeliek ellenben behajthatnak, de ők sem mindenhova) vagy más hangoskodással, ne hagyjanak maguk után szemetet és ne vigyenek el magukkal semmit (virágot sem), ne rongáljanak, és ne rakjanak tüzet.

Az önkormányzat tavaly ősszel készíttetett egy parkolót a Nyír főbejáratánál, de sok más út is létezik, és nem mindegyiket tudják őrizni, ezért fordulhat elő, hogy idegen autók is járnak ott – idővel azonban belépőkártyát fognak osztani a tulajdonosoknak. Sokan vannak: az önkormányzat, a közbirtokosság és az állami erdészet mellett több száz magánszemélynek van területe a rezervátumban. Vannak, akik gazdálkodnak, ahol lehet, habár a polgármester véleménye szerint nem minden rét alkalmas a legeltetésre, hiszen néhol csak vékony, hitvány növények teremnek meg a homok tetején, amitől az állatok sem fejlődnek igazán. Reméli azonban, hogy idővel a gazdák belátják, a túllegeltetés (mert valamennyire azért szükség van) senkinek sem jó.

A turisztikai részével a területnek az önkormányzat, a közbirtokosság és a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület foglalkozik, a tematikus útvonalakat a megyei természetvédelmi és hegyi-mentő központ jelölte ki (utóbbi két szervezet a megyei önkormányzathoz tartozik) és tartja karban. Az önkormányzat a maga részéről nyírfacsemetéket akart ültetni, mert pár hektárról szinte teljesen eltűntek a névadó fák, be is szereztek 1500 darabot, de a pótlást a környezetvédelmi hatóságok nem engedték meg, mert egy természetes folyamatba való beavatkozásnak tekintették.

Nem lehet nyírfát ültetni a nyírbe – mondja némiképp elképedve a polgármester, aki azonban nem adta fel: utánajárt, és megtudta, hogy hatástanulmányt kell készíttetni, amit a Román Tudományos Akadémia illetékes bizottságának kell jóváhagynia. Nehézkes és drága lesz az eljárás, de nem reménytelen, ezért belevágnak, ahogy a költségvetés engedi, mert olyan értékről van szó, amit nem akarnak veszni hagyni.
 

Ha a Feketeügy kanyargós maradt volna

Ha már a távlati tervekhez jutottunk, a Nyír eltűnt tavainak visszacsalogatására is rákérdeztünk. Dombora Lehel erről a témáról nagyon sok mindent elolvasott (a megyei tanács készíttetett egy hatástanulmányt, születtek más szakdolgozatok is, s a klímaváltozásnak is megvan a szerepe a táj átalakulásában), és mindjárt az elején leszögezi: ez meghaladja az erejét, hatáskörét a helyi és a megyei önkormányzatnak, hiszen nagyon összetett kérdésről van szó.

A Rétyi Nyír területét valamikor lecsapolták, sáncokat ástak keresztül-kasul a vizek elvezetésére, ezeket azonban nem tartották karban, azóta eldugultak, felteltek, és amikor van csapadék, akkor nagy élet van bennük, vízi növényekkel és állatokkal – tehát nem állja helyét az az elmélet, miszerint ezeket elég újra elzárni, hogy az erdő mélyedései ismét tavi tündérvilággá váljanak.

Volt egy elképzelés arról, hogy a hátul folyó Béldi-patakból hozzanak le vizet csöveken, csakhogy annak hozama nagyon megcsappant, és az utánpótlás igen szeszélyessé vált: ami eső régebb három hónap alatt hullott, az most egy hét alatt jön le. A mi környékünkön évi 550–600 milliméter csapadék szokott lenni, és most egy nyári esővel lejön egyszerre 40 milliméter – magyarázta, és hozzátette: az a két Celsius-fokos felmelegedés, amit világszinten jósolnak, itt már évekkel ezelőtt bekövetkezett, és ez a természeten meglátszik.

Ami konkrétan a nyírbeli tavakat illeti, azoknak a Feketeügy szabályozása okozta a legnagyobb kárt: azzal, hogy a folyó kanyarjait levágták, holtágak alakultak ki (csak Rétynek van 9, és még Uzon községnek jó néhány), az egyenesen lezúduló víz pedig egyre mélyebb medret ás magának, így az is mind mélyebbre kerül, jelenleg mintegy két méterrel van lennebb, mint ahol a szabályozás előtt volt. A Nyír talaja pedig merő homok, az nem tartja meg a vizet – eső után ugyan feltelnek az egykori tavak, de gyorsan el is szivárog belőlük minden. A megoldás tehát az eredeti, kanyargós folyómeder visszaállítása lenne, erre is van már nyugati példa, de erre a rétyi elöljáró kevés esélyt lát, mert tájainkon az árvízvédelmi szempontok mindig fontosabbak voltak a természetvédelemnél.