Az Egyenlő Esélyekért Egyesület szervezésében július 10–15. között ötödik alkalommal került sor Őseink nyomában elnevezésű honismereti kalandtáborunkra. Ebben az évben a tündéri Énlakát kerestük fel Hargita megyében, és öt napig kutattuk a kis falu „kincseit”.
Az első napunk ismerkedéssel, a csapatok megalakításával és a csapatzászlók megfestésével telt. Második nap Balla Ede szakrálisföldrajz-kutatóval meghódítottuk Firtos várát és megtudtuk a környező falvak neveinek történetét. Ede távoli világba repített minket, ahol még mindent víz takart, csak a hegyek csúcsai meredtek az égre, az óriások pedig hatalmas csónakokkal közlekedtek, majd a római korba csöppenve az egykori római birodalom határvonulatával (limes) ismerkedtünk. Szó esett még Attila-kori kincsekről, és a csodálatos kilátásnak köszönhetően a közeli hegyvonulatok nevét is emlékezetünkbe véstük. Egy rejtvényt megfejtve találtuk meg a helyi múzeumot, ahol Koncs Veronika mutatta be a hajdani emberek egyszerű, szorgalmas, önfenntartó életét és azokat az eszközöket, melyekkel a hétköznapi élet szükségleteit biztosították. Ugyanakkor leckét kaptunk magyarságtudatból és a megmaradás kötelezettségéről. Az itt látott tárgyak nevéből később a gyerekek különböző zenei stílusban dalt komponáltak.
Harmadik nap a híres és csodálatos énlaki templomba látogattunk el, amelynek Lilla néni nagy lelkesedéssel mutatta be a történetét az énlaki népszokásokkal együtt. Délután Dezső Tibor Attila református lelkész a templom kazettás mennyezetének szimbolikájáról tartott előadást.
Csütörtökön már a záró előadásra készültünk, egy rövid, vicces történet megjelenítésére, melyben a négy nap élményeit, az itt kapott tudásanyagot használtuk fel. Produkciónkat pénteken a szülőknek is bemutattuk.
Táborunk elengedhetetlen mozzanata a Honfoglaló játékunk, amelyben a napközben szerzett információkat játékos kérdésekben kérdezzük vissza a gyerekektől. Ebben az évben különös figyelmet szenteltünk a játék szabályzatára is. Az előző évekhez mérten az idei táborozóink folytatták a legkomolyabb küzdelmet, a csata végkimenetele utolsó este egy kétórás küzdelemben dőlt el. A vármegyéket végül az Időutazók csapat hódította meg. A szervezők több esetben is csak a videóbíró segítségével tudták eldönteni, hogy melyik volt a gyorsabb csapat.
Nem hiányzott a programból a foci és a vizeslufi-csata sem. A számháború is különleges volt, mert Firtos várának tartókövét, a Likaskőt kellett felkutatniuk a táborozóknak, amelynek helyét egy újabb rejtvény megfejtéséből tudták meg.
Táborunk sikeréhez hozzájárult a kiváló vendégfogadás a Dancs vendégházak részéről, valamint az énlaki lakosok vendégszerető, segítőkész hozzállása a zajos gyerekcsapathoz. Támogatóink a következők: a Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megye Tanácsa, Kovászna Megye Tanácsa és a Biofarm Kft., partnereink: Kasszián Egyesület (Magyarország), Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Háromszéki Népfőiskola Egyesület. Önkénteseink – Kopacz Tímea és Göbel Emese – áldozatos munkájukkal tették színesebbé napjainkat.
Búcsúzáskor arra biztattuk táborozóinkat, hogy térjenek vissza szüleikkel, családjukkal is Énlakára. Jövőben újra őseink nyomába lépünk.
Kiss Erika egyesületi vezető, programfelelős
