Nemzetközi nyomás nélkül a román állam nem oldja meg a kisebbségi nemzetiségi gondokat – vonták le a következtetést a Tusnádfürdőn szervezett 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében a Kós Károly sátorban szervezett, Zászló- és címerháborúk, koncepciós és visszaszolgáltatási perek című panelbeszélgetés résztvevői.
Zászlóügyek
Az utóbbi időben tapasztalhattuk, hogy a román állam hadat visel a magyar közösség ellenében – jelentette ki Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, a beszélgetés moderátora, s feltette a kérdést partnereinek, hogyan látják a rendszerszintű magyarellenességet.
Zsigmond József, az RMDSZ által létrehozott Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvezető igazgatója elmondta, tíz éve figyelik a jogsértéseket, és ezekről angol nyelven hírt adnak nemzetközi fórumokon. Azt, hogy komolyan veszik őket, jelzi, hogy a bukaresti amerikai nagykövetség jelentésében több alkalommal név szerint említette a szervezetet. Megelőzési munkát is végeznek, s a jelképhasználat sem kerüli el figyelmüket, mondotta, hozzátéve: vannak esetek, amikor beszállnak a perbe. Úgy véli, nem rózsás a helyzet, az állam a kifárasztásra játszik. Például teljesen jogszerűen elfogadott szimbólumokat bírósági úton megtámadnak, mégpedig olyan román civil szervezet is, amelyet a sepsiszentgyörgyi románok többsége is kifogásol. Konkrétan arról van szó, hogy a kormány tavaly elfogadta Sepsiszentgyörgy zászlaját, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma azt megtámadta, és alapfokon a Brassói Táblabíróság megsemmisítette a határozatot. Ugyanez a helyzet Kovászna megye zászlajával is.
Az RMDSZ-listán parlamenti képviselői mandátumot szerzett Kulcsár-Terza József, az Erdélyi Magyar Szövetség politikusa visszautalt a korábbi panelbeszélgetésen elhangzottakra (a kisebbségi törvény időszerűségéről – szerk. megj.), és támadta Székely István gondolatmenetét. Nem kell félni! – jelentette ki. „Ez a baj harminc éve, hogy egyfolytában félünk” – tette hozzá. „Ha nem nyújtunk be törvénytervezetet a parlamentben, senki nem fog tudni arról, hogy igény van Székelyföld autonómiájára. Meg kell értetni, hogy nem a románság ellen, hanem saját jogainkért harcolunk” – magyarázta. Hogy az RMDSZ kormányon van, nem jelenti azt, hogy meg vannak oldva a kisebbségi kérdések. Nincsenek! Azokat csak összefogással lehet megoldani. A képviselő elmesélte, hogy 2016-ban öt zászlót adományozott Kovászna Megye Tanácsának: az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Izrael, Magyarország és Székelyföld zászlaját. Az adomány elleni pert elvesztették, s a magyar és székely zászlót el kellett távolítani a tanácsteremből, a másik három maradhatott. Ebből is látszik, hogy Románia nem jogállam. Ezeket a visszaéléseket a világ elé kell tárni – mondotta. S megismételte: nem kell félni.
Leállt a visszaszolgáltatás
A kézdivásárhelyi Taierling Johann az ingatlan-visszaszolgáltatásban érintett magánszemélyként osztotta meg gondolatait. Elmondta, tizenhét év távollét után, 2008-ban tért vissza Erdélybe, „az ingatlan-visszaszolgáltatás dzsungelébe”. Azóta nemcsak szívügye az ingatlanvagyonért való küzdelem, hanem már életvitelszerűen készíti elő pereit. Más érintetteknek is igyekeznek segíteni.
Varga Andrea jogtörténész, a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság jogi képviselője tizenkét éve viszi az apátság visszaszolgáltatási pereit. Kezdetben azt gondolta, ez sima ügy, ám a román igazságszolgáltatás gubancaiba ütközött. Részletesen elmesélte az ügyek visszásságait. Aztán mintegy összegzésként megfogalmazta: rendszerszintű probléma, hogy a bíró úgy áll hozzá: pofán verlek, mert megtehetem, s azt sem mondom meg, miért.
Bánffy Farkas örökös elmondta, tizenöt éve azért költözött Erdélybe, hogy a Bánffy, Ugron és Zichy család vagyonát igyekezzen visszaszerezni a román államtól. Van, amit sikerült, van, amit (még) nem. Itt mindenki szenved – állapította meg. „Ne szenvedjünk!” – szólított fel. Amikor elkezdtük, minden az államé volt, azóta sok mindent nyertünk. Ők veszítettek, mi nyertünk. Igaz, ők más szabályok szerint játszanak, ez egy ilyen társasjáték. Nem a bíróságon fognak eldőlni dolgok, meg kell találni a variánsokat. Ehhez vidámságot kívánt mindenkinek. Ez nem magyarellenességről szól, hanem politikáról. Ha érdek lesz a visszaszolgáltatásban, akkor meg fog oldódni, addig nem.
Taierling Johann szerint van humor is a dologban, de inkább fekete. Vidámak nem lehetünk a sok kudarc miatt – tette hozzá. Fájlalja, hogy sem az erdélyi magyar, sem a magyarországi központi intézmények részéről nem tapasztalt arra irányuló erőfeszítést, hogy a magánszemélyeknek járó visszaszolgáltatást is segítsék. Egy-egy eset akad, de ez nem általános. Amikor tudomást szereztek a kulákoknak járó kártérítés lehetőségéről, Kátai-Rákossy Zsuzsanna segítségével tanácsadást szervezetek Kézdiszéken, s így több száz kézdiszéki székely gazdának segítettek a kártérítést megszerezni. Az a havi pár száz lej a kis nyugdíj mellett javította életminőségüket. Igen, anyagi dolgokról beszélünk, ez a megmaradásunkat jelenti. Hiszen a megélhetésért vándorolnak el az emberek a szülőföldjükről. Ennek központi magyar nemzeti érdeknek kellene lennie, ezt várná el az anyaországi és erdélyi vezetőinktől – tette hozzá Taierling.
Jogállam vagy nem?
Zsigmond József kifejtette, nem egyértelműek a szabályok. Egy rendelettel létrehoznak két iskolát, egy magyar tannyelvű római katolikust Marosvásárhelyen és egy román tannyelvű ortodox felekezeti iskolát Temesváron. A rendelet egyik fele – a Marosvásárhelyre vonatkozó – érvénytelen, megszüntették az iskolát, míg a másik vígan működik tovább. Ilyenkor a kormány megvonja a vállát, ő mindent megtett, meghozta a jogszabályt, az igazságszolgáltatás semmisítette meg azt, s mint tudjuk, jogállamban a hatalmi ágak szigorúan elkülönülnek egymástól. Azért megyünk bíróságra, mert tudjuk, hogy igazunk van, de sok esetben politikai döntés születik. A romániai jogszabályozásnak az is a nagy hibája, hogy bizonyos esetekben nem szab meg büntetéseket. Például ott, ahol egy nemzeti közösség aránya meghaladja a húsz százalékot, kötelező az illető közösség nyelvét is használni a közigazgatásban. Ám ha ez nem történik meg, nem vonnak senkit felelősségre. Kívülről úgy néz ki, hogy meg van oldva a kisebbségi nyelvhasználat, a gyakorlatban viszont nincs, mert nincs eljáró hatóság. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy nincs jogállam – tette hozzá Zsigmond József.
Kulcsár-Terza József visszautasította, hogy jogállam lenne Románia. Hogy legyen jogállam, ha az államfő hazudik, és nincs semmilyen következménye? Beke István és Szőcs Zoltán is csak azért ült éveket börtönben, mert magyar. Továbbá, amikor a kézdivásárhelyi fiatalok kiszabadultak, közös sajtótájékoztatót tartottak. Ezért őt, a szervezőt megbüntették, perelt, a pert pedig véglegesen elveszítette. Ő az egyetlen parlamenti képviselő ebben az országban, akinek engedélyt kell kérnie ahhoz, ha sajtótájékoztatót akar tartani, tette hozzá.
Bánffy Farkas kifejtette, szerinte sem jogállam Románia, de ha csak üldögélünk és ezt ismételgetjük, azzal nem érünk el semmit. Minden országnak megvannak a maga kártyái, Romániának a magyar kártyája. Ez nem a magyarokról szól, hanem arról, hogy kell egy tűzijáték, hogy elterelje az emberek figyelmét a valós gondokról. Ez nem az a játék, ahol egyenlők a jogaink. Az iskolában is az erősebb gyerek megverte a gyengébbet. Mi a megoldás? Erős barátokat kell keresni.
Románia jogállam voltát több hozzászóló sem érezte valódinak. A csíkszeredai Soós-Szabó Klára szerint olyan jogszabályt kellene alkotni, melynek értelmében felelősségre lehetne vonni azokat, akik késleltetik a visszaszolgáltatást: miközben zajlik a huzavona, épített örökségünk gyöngyszemei mennek tönkre.
Nagy Benedek volt politikai fogoly, egykori parlamenti képviselő emlékeztetett, amíg Romániát felvették az Európai Unióba, volt restitúcíó, 2008-tól teljesen leállt. Csak a politikai megszorítás kényszerítheti az államot a visszaszolgáltatásra. Annak idején összeállítottak egy több mint 2000 egyházi ingatlant tartalmazó igénylistát, annak valamivel több, mint 50 százaléka megoldódott, aztán az ügy leállt. Elmesélte, hogy a NATO-csatlakozást megelőző népszavazás előtt, látva a lakosság rossz hangulatát, engedményt tettek az ő javaslatára, akkor szolgáltatták vissza a székelyföldi kulcsfontosságú iskolákat. Ez is mutatja, akkor haladunk, ha helyzet van. Csak akkor változik valami, ha érdeket látnak abban.
Ezt Varga Andrea is megerősítette: Románia akkor ad vissza valamit, ha nemzetközi fórumok kényszerítik rá.
Zsigmond József jelezte, nemzetközi partnereket kell keresni. Mindenhol ott kell lenni. Optimistán, bátran és felkészülten kell hozzáállni.
Bánffy Farkas ismételten kijelentette, hogy vidámabban kell hozzáállni, mert a vidám emberrel könnyebben barátkoznak, és könnyebb kapcsolatokat lépesíteni.
Ugyanakkor úgy véli, amit húsz év alatt nem lehetett visszaszerezni, azt meg kell vásárolni.
Kulcsár hozzátette, vidámabban és bátrabban, nem elég a vidámság, kell a bátorság is.
