Nagy József történész, a kiállítás kurátora elmondta, a tárlat célja bemutatni a székely hadszervezetek és a határőrizet történetét az Árpád-kortól a második világháború végéig. Az Osztrák–Magyar Monarchiában már nem létezett önálló székely hadszervezet, abból az időből határőr­ezredek életébe nyújtanak betekintést, és hangsúlyt fektettek az első és második világháború bemutatására is. A kiállítást tárgyak és térrekonstrukciók, térképek, kronológiák, rajzok, a 20. századtól fényképek, interaktív pannók színesítik, valamint csak néhány adományként kapott eredeti tárgy – ezért is nem múzeumnak nevezték, hanem emlékközpontnak. Minden információ elérhető három nyelven, magyarul, románul és angolul, audio-tárlatvezető készüléket lehet igénybe venni, vagy az anyagot telefonra letölteni. A kiállítás bemutatja a székelység szövetséges hadviselő feleit és ellenségeit is. Azt is figyelembe kell venni, hogy a határnak két oldala van, gondolni kell arra is, aki a túloldalon áll – hangsúlyozta a történész.

Elmondta, az anyag összeállításában közel hetven szakember működött közre. A megértést 3D-s animációs filmek és videofilmek segítik. Ezekből hármat-hármat bemutattak a két napon. Elsőként azt, amely a látogatót fogadja: Székelyek a hadak útján (1000–1945). Nagy József ismertette továbbá a kiállítás összetételét. A földszinten a középkori időszak, az Erdélyi Fejedelemség kora és a Habsburg-uralom kezdeti periódusának bemutatása kapott helyet. Levetítette az 1479-es kenyérmezei csatáról készült animációt, majd átadta a szót Szekeres Attila Istvánnak. A sepsiszentgyörgyi heraldikus bemutatta az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület közreműködéseként általa összeállított címersort, amely a földszint és az első emelet közötti lépcsőfeljáróban kapott helyet. Láthatók a székely székek címerei, a székely rendi nemzet régi és új címere, Marosvásárhely 1616-ban Bethlen Gábor által adományozott címere, az egyetlen székely származású erdélyi fejedelem, Székely Mózes címere és egy székely katonacsalád jellegzetes címere.

Az emeleten berendezett termekben a székely határőrvidék, az 1848–49-es szabadságharc, a dualizmus kora és az első világháború kora kapott helyet. Magyarosi Sándor sepsiszentgyörgyi történész, a szövegek angol fordítója a székely határőrség intézményéről beszélt. Elmondta, az a madéfalvi veszedelem okán él a székelység emlékezetében. Két székely gyalog- és egy huszárezred működött. Ebben a korban kerültek ki székely katonák külföldi hadszínterekre, hadakoztak például Napóleonnal, őrszolgálatot teljesítettek Párizsban és Dijonban. Jelezte, a bemutatandó határállomás épületeit Bécsben tervezték. Ezután következett A keleti határ őrzője, a gyimesbükki Rákóczi-vár című film bemutatása.

Második napon szintén három filmet vetítettek le: A csodagyermekek – Székely honvédek az 1848–1849-es szabadságharcban, továbbá Az Árpád-vonal – A borszéki völgyzár, 1944, végül A fagy és a hó szövetségesei – Székely határvadászok téli kiképzése a Keleti-Kárpátokban, 1940–1944.

A második világháború bemutatását a padlástérbe tervezték, de nem kaptak rá tűzoltósági engedélyt, így az alagsorba került az, mondta Nagy József, aki még szóra bírta a közönség soraiban ülő Horváth Alpár geográfust, aki szintén közreműködött az emlékközpont létrehozásában. A megszólított idegenvezetői tapasztalatai alapján figyelmeztetett, a látogatók szánjanak kellő időt az emlékközpont megtekintésére, mert ha alaposan tájékozódni szeretnének – amit nagyon ajánl –, számítani kell arra, hogy az audio-idegenvezetés négy és fél órát tart.

Nagy József még hozzátette, a kiállítás tudományos választ igyekszik adni a székely mítoszokra. Megnyugtatott, mítoszok nélkül is igen izgalmas a székelység története.