Különösen nagy hangsúlyt fektetnék a jelen pillanatára, mert ismerem az alkotó páratlan munkabírását és azt a gyors folyamatot, ahogyan létrejöttek az itt kiállított munkák. Egyes művek több kisebb alkotásból tevődnek össze, mások meg éppen egy ilyen mű szétszedett darabjaiként kerülnek a kiállítótér falára. Természetesen önálló alkotásokként is megállják a helyüket, úgyhogy nem keltenek semmiféle hiányérzetet a nézőben. Tömör formai egyensúlyuk és nyugtalanságuk ellenére is a harmónia jelenléte jellemzi őket.

Végignézve ezt a nagyszerű kiállítást, szembetűnik a munkák izgága nyugtalankodása. Nagyon sok esetben megfigyelhetjük, hogy a kompozíciót alkotó elemek részt kívánnak maguknak a térből, mintha egyesülni akarnának a kiállítótér oldalsó falával vagy gyakran éppen a padló síkjával. Ezek a kompozíciós elemek lehetnek egy szántóföldre emlékeztető részletek, lehet egy sokak által elkoptatott linóleum darabja vagy egy összegyűrt, majd újra kisimított papiros. Mind-mind olyan részletek, melyek mindenkiben kódolva vannak, mintha mi magunk hoztuk volna létre ezeket a formákat, az alkotó csak összerakja őket úgy, ahogy egy gyermek játszik a papírdarabokkal. Ezáltal válnak Levente munkái emberi léptékű alkotásokká, tanúskodva az alkotó folyamatos éberségéről, figyelmes szemlélődéséről környezetében, megteremtve az alkotás és a néző közti lelki kapcsolatot.

Éltes Barna, a kiállítás szervezője