1959, olaj, vászon, 119 x 108 cm – Székely Nemzeti MúzeumMohy Sándor: Az új öröm

2022. augusztus 5., péntek, Képzőművészet

A Mohy-tárlaton megfigyelhetünk olyan alkotásokat, amelyek kirívó színeikkel, gondosan megkomponált formavilágukkal egyből odavonzzák a kíváncsi látogatók figyelmét. Egyesekben egy régmúlt kor szelleme és értékrendje tükröződik, míg másokban az élénk színek által megmutatkozó frissesség, az üdeség hirdeti az alkotás önfeledt örömét.

Az új öröm című festmény mind témájában, mind színvilágában az első kategória képviselője. A művész nem csak a szabályos, szögletes formák használata, de az alakok statikussága és a színek pasztellessége, tompasága által is érzékeltetni próbálta, hogy egy elnyomó politikai rendszer megtapasztalása milyen mértékben volt hatással az emberek világlátására, környezetére, érzelmi megnyilvánulására.

A festmény egy háromtagú családot tár elénk. Az édesapa egy hatalmas dobozt szorongat, melyen propagandisztikus ábra látható, a mellette lévő feliratból pedig kiderül, hogy az „új öröm” okozója tulajdonképpen egy rádió, melyhez a körülményekhez mérten akkoriban bizonyára igencsak keveseknek adatott meg hozzájutni. Öltözékük alapján megállapítható, hogy valószínűleg egy falusi családot ábrázolt a művész, melynek tudatában még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a megjelenített eseménynek.

A kép meghittsége a tekintetekben rejlik. Az anya örömittas arccal tekint ki a képből egyenesen a nézőre, mintha arra hívná, hogy vele örüljön, párja pedig mosolyogva figyeli csendesen alvó gyermeküket. Tekintetükből sugárzik egyfajta biztonságérzet, a tudat, hogy ezentúl ők is részesei lesznek egy olyan világnak, melyben az információ terjedési sebessége meghaladja az addig fenntartott emberi léptéket. A technika, még ha gonosz célokra is használják fel éppen, egy lenyűgöző találmány, és a képen pontosan ennek a modern eszköznek a találkozását figyelhetjük meg a hagyományokhoz ragaszkodó, kissé merev falusi életfelfogással.

A festmény színvilága meglehetősen hideg tónusú, mely tükrözhet egyfajta tartózkodást, távolságtartást, a rádió dobozán lévő narancssárga felirat pedig vészjóslóan élénk, megjelenítve a rendszer brutalitását, alattomosságát. A foltokból összeálló háttér harmonizál a kékes-lilás-zöldes színű öltözékekkel, viszont szépen kiemeli, nem nyomja el a robusztus alakok nyugodt jelenlétét.

Az Új öröm kiemelkedő alkotás, hiszen Mohy Sándor saját eszköztárát kimerítve, egyedi stílusában örökít meg egy olyan pillanatot, amely örök érvényűen nyomot hagyott kortársaiban, de közvetetten még a fiatalabb nemzedék köreiben is.

Papp Maya Ingrid I. éves művészettörténész-hallgató

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1478
szavazógép
2022-08-05: Képzőművészet - :

Merítés Mohy Sándor életművéből

A kárpátaljai Dercenből származó, majd Szatmárnémeti és Dés után Kolozsvárt megtelepedő Mohy Sándor (1902–2001) az erdélyi festészet egyik legjelentősebb és legtermékenyebb alkotójaként, valamint meghatározó művészpedagógusként írta be nevét a romániai művészet történetébe. Születésének 120. évfordulóján Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Művészeti Központban rendezett, mintegy hatvan alkotást felvonultató retrospektív tárlattal emlékezünk e kiváló művészre, betekintést nyújtva festészeti és grafikai munkásságába. A kiállítás augusztus 20-ig látogatható az EMŰK Olt utca 2. szám alatti székházában, a földszinti kiállítóterekben.
2022-08-05: Kiscimbora - :

Benedek Elek: A katona meg a szabólegény

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy katona. Ez a katona erősen szerette a boritalt. De elnézték ezt a gyöngeségét, mert máskülönben olyan vitéz ember volt, hogy nem volt párja az egész ármádiá­ban. Volt is annyi monétája, hogy nem fért a mellén. De pénze is volt annyi, hogy szinte fölvetette. Ez a király is adott neki ajándékot, meg az is, meg mindenki a vitézségéért.