Bányászmúltjára emlékezett Barót

2022. augusztus 8., hétfő, Közélet

Az erdővidéki szénbányászat megkezdésének 150. évfordulóján az egykori bányásznapok hagyományát felelevenítve emlékezett meg Barót önkormányzata, mit is jelentett valamikor e jelentős iparág a kisrégió számára. Az ünnepség a temetőnél vette kezdetét, ahol Miklósi József, a bányavállalat egykori mérnöke arról a hatvanhat bányászról is megemlékezett, akik munkavégzés közben vesztették életüket.

  • Megemlékezés Barót központjában. Fotó: Hecser László
    Megemlékezés Barót központjában. Fotó: Hecser László

Mint mondotta, többször volt kénytelen szomorú kötelességeként munkatársai sírja mellett állnia, az elhunyt özvegyeinek és gyermekeinek jajszavára még ma is élénken emlékszik. A beruházási osztályt évtizedekig vezető mérnök úgy fogalmazott, a balesetben és szerencsétlenségben elhunytak emlékét nem csak a közvetlen családtagok, hanem a nagy család, azaz azok is őrzik, akik valaha vállvetve dolgoztak velük.

Kiss Alpár nyugalmazott unitárius lelkész az emlékműre felvésettekre úgy adózott, mint a hősökre szokás: mert bár nem a harc mezején hunytak el, de hősök, hiszen feleségeik és gyermekeik érdekében vállalták minden nap, hogy a föld mélyébe szállva életüket kockáztatják.

Az egykori köpeci bányavállalat központi épületéhez az Erdővidéki Egyesített Fúvózenekar és a mazsorettek vezetésével vonultak át az emlékezők. Fehér Zoltán egykori igazgató arról beszélt, mi mindent jelentett fénykorában a vállalat, s milyen nehéz volt, amikor jól dolgozó, becsületes bányászok százait kellett elbocsátani.

A város egyik jelképénél, a Iulia Oniță képzőművész által készített, 1984-ben felállított emlékműnél Benedek-Huszár János polgármester arról beszélt, hogy a városnak kötelessége ápolni bányászmúltját, hiszen az hosszú időn át meghatározta mindennapjaikat. A szoborra gondot viselve tavasszal szakcégre bízták, hogy megtisztítsa, majd némi kutatómunkával – mert számos legenda keringett róla – kiderítették, a művész kikről is mintázta a három bányászt: a háromból Lőrincz Sándor és Veres András jelen is volt az eseményen, Kiss Zoltán azóta elhunyt.

Szakács László alpolgármester, egykori bányavállalati alkalmazott úgy fogalmazott, bár a bányászat ma már a múlté, mint ahogy a vállalat biztosította jó fizetések is, ő mégis arra biztat minden fiatalt, ne a külföldet, hanem a szülőföldön való megmaradás útját válasszák: itthon vannak a barátok, a szülők és a nagyszülők sírjai, többet ér az otthon melege, mint távolban a teli zseb. Hogy itthon meg lehet élni, bizonyították elődeink, akik bár nem kaptak segélycsomagot, aszály, háború és éhínség idején is gyermeket neveltek, küzdöttek értük.

A Nagyerdő alatti tónál felállított színpadnál Benedek-Huszár János polgármester köszöntötte röviden, majd Fehér Zoltán Jó szerencsét! kívánva szólította meg az egybegyűlteket. Jókívánságait fejezte ki Ráduly István kormánymegbízott is, előbb fontosnak nevezte, hogy Ba­rót ápolja bányászmúltját, majd arra bátorított, keressenek új, gazdasági kitörési lehetőséget maguknak. Az egyik ilyen lehetőségnek a turizmust nevezte meg: gazdag történelmi emlékeink vannak, az épített emlékek száma jelentős, a természet pedig gyönyörű, van mit megmutatniuk tehát az érdeklődőknek.

A művelődési ház kistermében délután a 109 éve született Bodosi Dániel festőművész alkotásaiból összeállított tárlatot a művész lánya, Darvas Annamária nyitotta meg. Mint mondotta, édesapja nem szokványos életútja jól bizonyítja, erős küldetéstudattal felvértezve sok akadály legyőzhető. A XX. század elején Barót egy művész fiatal számára – bár korán meglátszott tehetsége – nem jelenthetett életpályát, ezért asztalosnak taníttatták. Jelentős munkabalesetnek kellett történnie ahhoz, hogy az életét újragondolni kényszerüljön, és 27 évesen képzőművészeti egyetemre menjen. Édesapját nagyon foglalkoztatták az erdővidéki emberek mindennapjai, a bányászok élete és munkája, amit szívesen örökített is meg alkotásain – ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a kiállított festményeket.

A Vargyasi Levente és e sorok írója által jegyzett, Erdővidék bányászati múltját feltáró, „tizedrész-kész”, A köpeci szén nyomában című film megtekintését követően a Háromszék főmunkatársa, Kisgyörgy Zoltán a Vajda Lajossal közösen 1972-ben írt, és most az utóbbi ötven év történelmével kiegészített, Az erdővidéki szénbányászat 150 éve című könyvét ajánlotta – az ő igencsak közismert stílusában – a kisteremben összegyűlt érdeklődők figyelmébe.

A bányásznapok tegnap a református templomban ökumenikus istentisztelettel – melyen fellépett a Kájoni Consort régizene-együttes is – folyatódott, délben Fehér Zoltán és Nacsinák Dávid vezetésével Erdővidéki bányászemlékek címmel szervezett autóbuszos kiránduláson kerestek fel néhány környékbeli bányát.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1817
szavazógép
2022-08-08: Máról holnapra - Nagy D. István:

A medve nem vár

Noha távol állunk még a megnyugtató rendezéstől, de annyit azért el kell ismerni, hogy ha körülményesen, nem mellesleg erős ellenszélben, de valami mégiscsak megmozdult medvefronton, és némi túlzással, kissé erőltetett derűlátással akár azt is mondhatnánk: még a végén a közmondásos fényt is megláthatjuk az alagút végén. És ez esetben nem a közeledő vonatról van szó.
2022-08-08: Közélet - Bodor János:

Népzene- és néptánctábor Zabolán

Az elmúlt héten a zabolai Mikes-kastélyban rendezték meg a IX. Népzene- és Néptánctábort, amelyen mintegy háromszáz néptánc- és népzenekedvelő vett részt háromévestől hetvenéves korig. Közülük száznegyvenen az egész Erdély és Magyarország területéről érkeztek, a többi helybéli fiatal hagyományőrző volt.