Incze László történész, a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum létrehozója és egykori vezetője 2008. december 14-én töltené 80. évét. 2007. április 2-án távozott közülünk, azonban mindaz, amit tett, mély nyomot hagyott környezetében.
Pályája kezdetén tizennyolc évig a tanügyben, majd élete végéig, több mint 37 évig a múzeum kötelékében dolgozott. Született pedagógusként képes volt magával ragadni diákjai figyelmét, erkölcsi magatartásával pedig kiérdemelte tiszteletüket és szeretetüket. A múzeumi munka mindennapi gondjai mellett is megmaradt pedagógusnak. Kézdivásárhely tárgyi és szellemi hagyatéka elsősorban Incze László pedagógiai ismereteinek és a történelem iránti elkötelezettségének köszönhetően vált népszerűvé. A múzeumba látogató vendégek fogadása ma is erre a hagyományra épül.
2003-ban vonult végleg nyugdíjba, de nem szakította meg kapcsolatát az intézménnyel. Amíg egészsége engedte, naponta bejárt, és segítette a féltve őrzött hagyatékban való eligazodást. A szó nemes értelmében magáénak érezte mindazt, amit a kézdivásárhelyiek önzetlenül adtak be a múzeumba.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert közel tizennégy évig dolgozhattam Laci bácsi mellett. Tőle tanultam meg a múzeumi munka alapjait, és ő volt az, aki megerősített abban a hitemben, hogy csakis a becsületes, tisztességes és következetes munkának van értelme. Úgy érzem, globalizálódó és anyagiasodó világunkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy az Incze László által képviselt értékrendet megőrizzük és továbbadjuk.
Áldozatos munkáját, sajnos, nem tudta befejezni, hosszan tartó betegsége meggátolta ebben. Távozása nagy űrt hagyott, nagy tudása pótolhatatlan. Az utókorra hagyott szellemi örökségét tiszteletbeli kötelességünk ápolni, be nem fejezett munkáját folytatni nemes feladat. A Céhtörténeti Múzeum munkaközössége egyik fontos kötelességének tartja a múzeumszervező Incze László tevékenységének széles körű megismertetését. Halálának évében róla neveztük el a múzeum időszakos kiállítótermét. A jövő évben kötetbe szerkesztjük eddig megjelent írásait, és szeretnénk az alapkiállításokat egy múzeumtörténeti kiállítással bővíteni. Terveink szerint az elkövetkező években is folytatjuk e munkát, hogy az utókor akkor is számon tartsa Incze Lászlót, amikor ismerősei sem lesznek már az élők sorában.
Dimény Attila muzeológus
