Első. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó Műterem-sorozatának egyik utolsó darabja Vinczeffy László intenzív képvilágát mutatja be, különös tekintettel az utolsó, össze-összeérő korszakok széttartó, rendkívül sok irányba nyitó műveire. Kántor Lajos tanulmánya körültekintően az első korszak képeire is figyelve, s a nyolcvanas évek különös, középkori világot idéző festményeit sem hagyva figyelmen kívül, Vinczeffy a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején kibontakozó művészetére teszi a hangsúlyokat, az utolsó eredmények ismeretében vezeti le a kísérletező művész ,,fejlődését".
Második. De helyesebb lenne már most alakulásról beszélni Vinczeffy esetében. Egyed Péter alapvető tanulmánya, szóhálóba csalva a jelek és színek széttartó, szerteágazó festményvilágát, tesz egy fontos megállapítást, amikor a művész intenzív világának központi elemeként az ,,átszúrást", az ,,átdöfést" jelöli meg: ...az áthatolásnak, a ,,tű"-zésnek mint dinamikai elemnek, mint formamegoldásnak a következménye az, hogy az óvott, védett, ,,benti" teret, a bensőséget oly viszonylagossá teszi, a ,,kint"-et pedig feldúlja, és fenyegetővé változtatja.
Harmadik. Az utóbbi években a kezdeti figurativitást szinte teljesen feladva, bár bizonyos alapformákhoz makacsul ragaszkodva, ezeket önfeledten variálva Vinczeffy két irányba is elmozdul, nagy méretű táblaképein a színek sajátos szerephez jutnak, a szürkék, zöldek, kékek, fehérek, barnák, sárgák sajátos jelrendszerbe szerveződnek, a felület megmunkálása hangsúlyozódik itt dacosan, vonzón, felejthetetlenül. Másfelől most jelennek meg a kisplasztikák, a bizarr szobrok is, egy tárgyiasuló világ.
Negyedik. Amelyek jelzik: Vinczeffy nem mondott le az alakokról, szobrai, kisplasztikái különös újabb festményeinek tükörképei... S az önkifejeződés újabb és újabb formáit kutatják.
Ötödik. Érdemes tenni egy fél fordulatot hátrafelé. Ifjúsága bizonyára boldog éveiben Zágonban magányosan furcsa, megnyúlt, sokszor eszelős alakok tűnnek el a sötétbarna, kobalt- és hidegkék, smaragdzöld vagy éppen bordó, karmazsinvörös, nagyméretű festményein. Egy falu jellegzetes, tragikus alakjai a székely tájban.
Hatodik. Igaz, hogy a periódus végén bizonyos festményeken már feltűnik az irónia is, A falu bolondja című festményen még tragikomikus a látásmód, a Modern Golgotában már ironikus. Innen vezet Vinczeffy útja furcsa, túlzsúfolt, sötét színekben tobzódó, végeérhetetlen középkori orgiákat felidéző festményeihez, amelyekhez akár történeteket is lehet asszociálni.
Hetedik. Majd a fészkek következnek, a tojások, a furcsa madár ― kígyó ― mutáns lények, a szárnyas polipok, s lesz a festmény felülete egyre gondosabban megmunkált. Hogy azután a színtanulmányok következzenek, az egymást tükröző alakok különös formációi...
Vinczeffy László, Műterem. Kántor Lajos tanulmányával. Pallas—Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
