Tizenkét év kormányzás után mit hoz az ellenzéki szerep? — ez ma még sokak számára talány. Készülnek a vészforgatókönyvek, egyre gyakrabban hallhatjuk az RMDSZ-vezetők szájából a Románia szlovakizálódása miatti aggodalmakat. A kormányra került pártok igyekeznek megnyugtatni a magyarságot: nem ellenünk történt a lépés, csupán politikai váltógazdaságról van szó, senki nem akarja elnyomni, háttérbe szorítani, hátrányosan megkülönböztetni a magyar kisebbséget. A következő hónapok igazolják majd, valóban így gondolják-e, megkapják-e a magyarok lakta régiók az őket megillető támogatásokat, a beruházásokra szánt pénzek arányosak lesznek-e, születnek-e olyan törvények, amelyek veszélybe sodorhatják a magyarság megmaradását. Egyelőre az már bizonyosnak látszik, hogy a kormányhivatalokban, alárendelt intézményekben hatalmas tisztogatás következik. Ha valóra váltják ígéretüket a kormánypártok, és végrehajtják a valós decentralizációt, nem lesz túl nagy jelentősége, ki ül majd a minisztériumok helyi alárendeltségeinek élén, ha nem, bizony származhat hátrány a változásból.

Sok út bezárul az RMDSZ előtt az ellenzékbe szorulással, de megnyílhat egy másik, talán mindennél fontosabb lehetőség: végre nyíltan és határozottan felvállalhatják az autonómiaküzdelmet. Többé nem a román hatalom része, így síkra szállhat a területi és a személyi elvű autonómiáért, amit a magyarság képviselőitől évek óta elvár a közösség. Az új szerep esélyt adhat a magyar egység újrateremtésére is, a közös célok felvállalása elsimíthatja az eddigi ellentéteket. Az RMDSZ-nek megvan az ellenzéki stratégiája — nyilatkozta Kelemen Hunor. Ennek a stratégiának az önrendelkezés eléréséhez kell vezetnie, hogy többé ne a bukaresti hatalomnak kiszolgáltatottan kelljen lesnünk, odaengednek vagy sem a zsírosbödön közelébe. Ha okosan és a magyar közösség érdekeit szem előtt tartva terveznek az RMDSZ vezetői, akkor az ellenzékbe vonulás javunkra fordítható. A két nagy román párt döntésének nyertesei lehetünk az egyre inkább hitelét vesztett szövetséggel együtt.