Soha vegytisztábban nem derült ki, mi mozgatja igazából a romániai politikai pártokat. A kialakult koalíció mindkét pártja úgy véli, ha eddig a hatalom sáncain kívül volt kénytelen vegetálni, ezentúl azon belül fogja céljait követni, s mintha nem is lett volna egyéb szándéka, mint pontosan a kormányra kerülés.
Mit számít, hogy a jobb- és baloldali célok bajosan egyeztethetőek össze, hogy eddig egy jó szavuk nem volt egymásról, hogy egymást kizáró ellentét feszült közöttük? A fő, hogy most hozzáférhetnek a húsosfazékhoz, és nagykanállal meríthetnek belőle.
Ami pedig a két másik, parlamentben maradt pártot illeti, azokat egyaránt büntetni kell, mert eddig ők voltak kormányon, mi sem természetesebb annál, hogy ellenük összefognak.
A hazai pártok hát napnál világosabb bizonyságát adják annak, hogy mindenekelőtt hatalompártiakként határozhatók meg, s a legnagyobb szerencsétlenség számukra, ha kiesnek az uralmi szerepből, s mindent hajlandók feláldozni, csak újra megkaparinthassák a kormányrudat.
Bárki ellene vethetné a fentieknek, hogy hát így van ez mindenütt a nagyvilágon, annak demokráciát emésztő részén, hiszen a pártok feladata fogalmukból fakadóan hatalomra törni, azt áhítja minden közszerepet vállaló politikus, és ez rendben is van így. Igen ám, de a politikai pártok identitását mégis más, nevezetesen programjaik adják meg, azon elvek, melyek szolgálatába szegődtek. Ha kizárólag a hatalomba kerülés a céljuk, s ennek oltárán feláldozzák identitásukat is, akkor egy merőben új szörnyszülemény jön a világra: a bármi áron kormányozni akaró uralomszövetkezet, vagy minek nevezzük, az örökhatalmi kartell, mely alapjaiban aknázza alá a demokráciát.
Ami a két hoppon maradt partnert illeti, esetükben a mérleg nyelve szerep fordult önmaga ellentétébe, és lettek kigolyózottak, kerültek a peremre, és fognak ott sorvadozni, míg a két nagy — ádáz bizalmatlansággal méregetik egymást, minden fennen fitogtatott egyetértés ellenére — marakodni nem kezd majd a koncon, s összeférhetetlenségük (mindenik a nagyobb befolyást áhítja) ki nem derül. Akkor majd ők is szerephez juthatnak, de távolról sem biztos, hogy az a demokrácia diadala lesz.
Az RMDSZ önérzetesen utasítja el a neki szánt morzsákat, másodrendű szereppel nem érheti be, állítja. Szerintem itt legfeljebb harmadrendű szerepkörről lehet szó, a másodhegedűsi az eddigi szerepkör volt, melybe azzal lökte magát a szövetség, hogy — nevére rácáfolva — egyoldalúan, pártként lépett fel. Hátha az eset rányitja szemét arra, hogy saját külön politikai terepének megteremtése lenne az elsődleges, ahol súlya nem válhat egyik napról a másikra pehelykönnyűvé, s mely minden körülmény közt szavatolná erejét ahhoz, hogy az országos ügyekbe bármikor beleszóljon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
