1. Aulich Lajos, aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812-ben had­apródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben;

2. Török Ignác, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója;

3. Láhner György, aki Besztercebányán, Zólyom me­gyében, Magyar­országon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a III. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc gyalogezredben;

4. Schweidel József, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;

5. Poelt von Poeltenberg Ernő, aki Bécsben, Ausztriá­ban született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;

6. Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;

7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;

8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Lei­ningen sorgyalogezredben;

9. Dessewffy Arisztid, aki Csákányban, Abaúj vármegyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky huszárezredben, 1839 óta nyugállományban;

10. Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőr­ezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül

11. Lázár Vilmos, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt.

Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, illetve Lázár vádlott esetében a szolgálatból való kilépéskor kiállított kötelezvénnyel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog, a magyar forradalmi hadsereg soraiban szolgáltak, éspedig Aulich Lajos, Poeltenberg Ernő, Nagysándor József, Knezić Károly és Damja­nich József (elírás, valójában János) vádlott urak tábornokként és hadtestparancsnokként, gróf Leiningen Károly és Dessewffy Arisztid vádlott urak tábornokként és had­osztályparancsnokként, Lázár Vilmos vádlott úr pedig alezredesként és had­osztályparancsnokként harcoltak, Török Ignác vádlott úr Komárom várának egy császári királyi osztrák csapatosztály által való ostroma alatt egy ideig az ottani várparancsnok tisztét töltötte be, és később az esztergomi és szegedi sáncépítkezéseken tevékenykedett, és a forradalmi kormánytól a tábornokká való előléptetést elfogadta, Láhner György vádlott úr az egész felkelő háború ideje alatt fegyverkezési és felszerelési felügyelőként a fegyvergyárak munkáját és a fegyverek átvételét és kiadását vezette tábornoki rangban, végül pedig Schweidel József vádlott úr, bár a schwechati csata után, melyben részt vett, saját kérésére szabadságon volt, és ez idő óta a lázadó hadseregben tényleges szolgálatot nem teljesített, de a tábornoki előléptetést elfogadta, ez év május hónapjában Pest városparancsnokának tisztét átvette, és a császári királyi csapatok közeledtekor a forradalmi kormányt követte; vagyis a fent nevezett vádlott urak, akik közül Aulich alezredes urat, Láhner és Schweidel őrnagy urat, Poeltenberg, Nagysándor és Dessewffy kapitányt, valamint Knezić, Leiningen és Damjanich századost a lázadás ügyének tett szolgálataikért a forradalmi kormány alapította katonai érdemrenddel tüntették ki, figyelembe véve, hogy részt vettek a magyar lázadó hadsereg harcaiban az ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok megvalósításáért, melyek kimondták Magyarország elszakadását a császárságtól és a legmagasabb uralkodóháznak a magyarországi trónutódlásból való kizárását, illetve az állásukban való megmaradással és a lázadó kormány alatt való további szolgálattal ezt hallgatólag elismerték – felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében, mégpedig Aulich Lajos és Török Ignác alezredes, Láhner György őrnagy, Poeltenberg Ernő, Nagysándor József és Dessewffy Arisztid kapitány, Knezić Károly, gróf Leiningen Károly és Damjanich János százados vádlott urak az osztrák hadseregben viselt tiszti rangjuk, illetve nyugdíjuk elvesztése mellett, valamint Lázár Vilmos kötél általi halállal büntetendők minden ingó és ingatlan vagyonuk elvesztése mellett; Schwei­del József vádlott őrnagy rangjának és bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett golyó általi halállal büntetendő; végezetül pedig

12. Gáspár András vádlott úr, aki Kecskeméten, Magyarországon született, negyvenöt éves, református vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 9. Miklós császár huszárezredben, bár szintén harcolt a császári királyi hadsereg ellen, és elfogadta a lázadó hadseregben a tábornokká való előléptetést, de attól a pillanattól fogva, hogy az említett ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok tudomására jutottak, visszavonult a lázadó hadseregből, és semmi tovább szolgálatot nem teljesített, pusztán fegyveres lázadásba való részvétel miatt a Mária Terézia-féle bűnvádi per rendtartás 62. cikkelye és vele kapcsolatban az 1790. év büntetések, az 1848. október 3-i és október 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat és az 1848. november 12-i kiáltvány értelmében kapitányi rangjának és IV. osztályú orosz Vlagyimir-rendjének elvesztése mellett tízévi várfogsággal büntetendő.

Így mondta ki a mai haditörvényszék Arad várában 1849. szeptember 26-án.

Johann Moser nyugállományú ezredes, mint elnök Ernst törzshadbíró

Kihirdetendő és végrehajtandó, Dessewffy és Lázár vádlott esetében azzal az enyhítéssel, hogy ők lőpor és golyó általi halállal büntetendők.
Haynau táborszernagy

A túloldali hadbírósági ítéletet ma reggel hét órakor valamennyi vádlottnak kihirdették, és Gáspár András vádlott büntetési ideje a mai nappal kezdetét veszi.

Arad vára, 1849. október 5.

Ernst törzshadbíró

A Gáspár András kivételével valamennyi fent nevezett vádlottra kimondott halálbüntetés 1849. október 6-án reggel hat órakor végrehajtva.

Arad vára, 1849. október 6.

Schückl hadbíró százados