Egerben jártak tanulmányi úton a nagyajtai Kriza János Gimnázium tanulói és pedagógusai. Kirándulásunk – amely a Határtalanul Magyarországon – Járd végig projekt által jöhetett létre – egy szeptember végi napon kezdődött, amikor az iskolánk előtt 24 diák és 3 kísérő pedagógus egy gyors névsorolvasás után felült a Magyarországról értünk érkezett buszra. Utunk kellemes, eléggé zajos, de – a buszvezetőnek hála – zökkenőmentes volt, két-három óránként megálltunk, és tizenegy órányi utazás után érkeztünk meg.
Nagyon kedves idegenvezető várt minket. Szállásunkra gyalogolnunk kellett pár percet, a macskaköves úton jó nagy zajt csaptak bőröndjeink kerekei. Miután átvettük a szobáink kulcsát, indult a buli. Még két órája sem voltunk ott, de már az első baj megtörtént: addig fújkáltuk egymást a dezodorral, amíg a szobánkban lévő füstjelző bekapcsolt. Mindenki nagyon meg volt ijedve, de komolyabb baj nem történt. A tűzoltókat sikeresen visszafordították, kaptunk egy kis szidást, de megérdemeltük. Annyira tele voltunk energiával, hogy nem tudott senki sem aludni.
Másnap a finom reggeli után a bélapátfalvi Petőfi Sándor-iskolához mentünk, meghallgattuk a rövid bemutatót az intézményről és a zenekarukat. Nagyon tetszett az iskola. Az igazgató, Edit néni végigvezetett bennünket, megmutatott pár helyiséget, ami elnyerte tetszésünket: van nyugiszoba, zeneterem, aula, még lift is. Edit néni, Feri bácsi és Laci bácsi is nagyon aranyosak voltak, és olyan tanár bácsi is volt, aki csak odajött és jelezte, hogy az ő felesége a mi vidékünkről való. Mindenki nagyon barátságos volt velünk, megvendégeltek és szeretettel köszöntöttek.
Ebédre nagyon finom pizzát ettünk. A vendéglőben ki volt írva, hogy mobilozás helyett beszélgetni illik, mi így is tettünk. Később kisvasúttal indultunk a Szalajka-völgybe, ahol körbesétáltuk az egész helyet. Láttunk tengerszemet, megnéztük a Fátyol-vízesést, őzeket, fafeldolgozást, pisztrángneveldét. Sok szép tájképpel gazdagodott mindenki fotógalériája.
Visszamentünk a szállásra, megpihentünk, és kiléptünk a főtérre. Felültünk az óriáskerékre, nagyon szép volt a kilátás, odaálltunk fényképezkedni Gárdonyi Géza szobrához, fagyiztunk és szórakoztunk. Vacsora után párnacsatától elkezdve a fogkrémmel való bekenésig, az egész szállodára kiterjedő bújócskáig mindent játszottunk, amíg a tanárok vissza nem küldtek mindenkit a szobájába...
Következő napunkat Gárdonyi legismertebb regénye, az Egri csillagok fő helyszínén, a várban kezdtük. A Hősök termében egy kedves néni elmesélt nekünk minden tudnivalót az 1552-ben zajlott csatáról. Miután bemutatták a régi öltözetet és a fegyverzetet – utóbbit meg is hallgattuk, nagyon hangos volt, és vicces a bácsi, aki előadta –, megnéztük azt a négy termet, ahol a régi dolgok voltak kiállítva. Viaszbábu-kiállítást is láttunk, ez a Panoptikum, ahol Gárdonyi Géza regényének életnagyságú alakjai és korabeli használati tárgyak, eszközök között sétáltunk. Ilyen volt a kovácsműhely, hatalmas fújtatóval, a katonák által használt fegyverekkel... Miután végigvezettek a föld alatti járatokon, a kazamatákon, elmentünk a Gárdonyi Géza-emlékházhoz, és elcsodálkoztunk könyvtára bőségén.
Egy kis szállodai pihenő után a csillagászati egyetem felé, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemre látogattunk el, ahol legelőször különböző fizika- és kémiakísérleteket nézhettünk meg. A Varázsteremben fizikai jelenségekkel, tudományos játékokkal ismerkedhettünk. A Csillagászati Múzeumban eredeti műszereket láthattunk, melyeket Hell Miksa nevével kötöttük össze, belenéztünk a távcsövekbe, és kipróbálhattunk bizonyos játékokat. Aztán kimentünk a város legmagasabb kilátótornyába, a Panorámateraszra. A toronyépület legmagasabb szintjén helyezkedik el a ritkaságnak számító Camera Obscura, Európa legrégibb és ma is működő periszkópja, melyet mindannyian ki is próbáltunk. Olyan volt, mint egy óriási felvétel élőben: láthattuk a lent mozgó járműveket is, meg az épületeket egy, a terem közepén lévő, fehér asztalra kivetítve. Az ott töltött minőségi idő után kisbusszal vittek a Szépasszony-völgybe, a szokás szerint este kezdődő buli pedig ezúttal reggelig tartott, a tanárok nem szólítottak meg, hogy csend legyen.
Hazafelé nagyon jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát, rövid megállókkal hamarosan Nagyajtán is voltunk.
Nagyon jó volt ez a kirándulás, hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk Egerben, és köszönjük ezt mindazoknak, akik valamilyen formában kivették a részüket a szervezésből, elsősorban Benkő Klára, Kovács Mihaela és László Gabriella pedagógusoknak, akik elkísértek és vigyáztak ránk. Élmény volt ez számunkra, és még sokáig fogjuk mesélni az emlékeket. Hisszük és valljuk, hogy magyarságunkban megerősödve, múltunkat és történelmünket még jobban tisztelve fogjuk végezni a továbbiakban a ránk bízott feladatokat.
Kovács Patrik
VIII. osztályos tanuló, Nagyajta
